|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Krenz moszkvai útja
|
------------------- München, 1989. november 2. (SZER, A mai nap) - Összefoglalónk következik Egon Krenz moszkvai látogatásáról: - Szavak, szavak, ígérgetések - kommentálták a prágai nyugatnémet nagykövetségre frissen betóduló menekültek, a népharagtól megrettenő, felemás színeváltozással próbálkozó Kelet-Berlin új vezérének, Egon Krenznek Moszkvában tett kijelentéseit. A hivatalos Bonn első reakciói: Krenz moszkvai szereplése ugyancsak csalódást keltő volt. A betonkommunizmusnak mondott rezsim stafétabotját október 18-ikán magához ragadó Egon Krenz, aki Honecker alatt a tüntetőket verő titkos rendőrség politikai főfelelőse volt, kétnapos moszkvai bemutatkozása során mindent elkövetett, hogy magára öltse a Gorbacsov-köntöst. A Honeckertől megszokott etikettet felrúgva, hosszú sajtókonferencián ecsetelte az átalakítás előnyeit, közölte, hogy úgymond minden kérdésben tökéletes egyetértés áll fenn közte és Mihail Szergejevics, értsd: Gorbacsov között. És amikor a szovjet példához dörgölődző mondatait egy riporter azzal a megjegyzéssel szakította félbe, hogy Krenz úgy hangzik, mint Gorbacsov, a poénra - mintha csak ezt várta volna - gyorsan rácsapott és sugárzó arccal kijelentette: köszönöm a bókot. Krenz mmoszkvai megnyilatkozásaiból nem csupán azért lógott ki a lóláb, mert mondatait a riporterek megdöbbenésére igen harsányan, olykor majdhogynem ordítva, szavalatszerűen adta elő, hanem azért is, mert a lényeget tekintve ugyanazt mondta, amitől a keletnémetek már az első perctől kezdve tartottak. A párt nem adja fel vezető szerepét, a katonai és gazdasági védelmet jelentő Berlini Fal marad, lebontása ugyanúgy nem aktuális, mint a német újraegyesítés, mert - nincs semmi német földön, amit újra lehetne egyesíteni. (folyt.)
1989. november 2., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|