 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Megemlékezés a Köztársaság téren
|
1989. október 30., hétfő - Az MSZP budapesti bizottsága hétfőn délután koszorúzást rendezett a Köztársaság téri pártház 1956-ban elesett védőinek tiszteletére. Katona Béla, az MSZP budapesti bizottságának titkára emlékezett meg arról, hogy 1956. október 23-án a sztálinista diktatúra eltörlését, az emberközpontú szocializmus kialakítását követelő fiatalok és idősek, értelmiségiek és munkások valamennyien hittek ügyük igazságában, s megdöbbentek azon, hogy a szavak helyét egyre inkább a fegyverek ropogása vette át.
Ezután hangsúlyozta, hogy a nemzeti megbékélés hosszú folyamata
csak akkor lesz sikeres, ha mindenki nyugodtan emlékezhet meg saját
halottairól, és ha sem a mosonmagyaróvári, sem a salgótarjáni
vérengzés irányítóit, sem pedig a fehérzászlós Mező Imre gyilkosait
nem fogja senki hősként ünnepelni.
Befejezésül Mező Imrére, oktalan és érdemtelen halált lelt
társaira emlékezve hangsúlyozta: tragikus sorsuk csak a gyilkosoktól
válassza el a népet, de kösse össze újra szabadon, most már
elszakíthatatlanul a haza minden lakóját.
Katona Béla szavait számos esetben különböző megnyilvánulások
kísérték a mintegy ötezer fős tömegből. Elhangzottak egyetértő
szavak, tapsok is, de erősebbek voltak az indulatos, az MSZP
megemlékezésének jogosságát kétségbe vonó közbekiáltások.
Az emlékművet a Magyar Szocialista Párt nevében Nyers Rezső,
Jassó Mihály és Katona Béla koszorúzta meg. Elhelyezték virágaikat a
Fővárosi Tanács, a Baloldali Ifjúsági Társulás, a fegyveres erők, a
Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége és a Szakszervezetek
Budapesti Tanácsa képviselői is, majd lerótták kegyeletüket az
elesettek hozzátartozói és sokan mások is. A koszorúzás után kisebb
incidens alakult ki a szervezők és a volt MSZMP néhány, többségében
idős korú képviselője között. Ezzel kapcsolatban Fabriczki András,
az MSZP budapesti bizottságának titkára elmondta az MTI
munkatársának: mivel a volt MSZMP tagjai közül senki nem jelezte,
hogy részt kíván venni a megemlékezés szervezésében, így az MSZP
szervezte, pedig az esetleges közreműködőket szívesen látták volna.
Véleménye szerint a megemlékezéshez méltatlan, volt az a hang,
amelyet az ünnepség során a megszűnt MSZMP egyes idős tagjai
használtak. (MTI)
1989. október 30., hétfő 20:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|