|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A német kérdés - angol szemmel
|
------------------------------ München, 1989. október 25. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A Daily Telegraph hírmagyarázója nemrég két másik angol publicisztával Königslutternben tartott előadást európai kérdésekről abban az intézetben, melyet több évtizeddel ezelőtt a német-angol kapcsolatok ápolására alapítottak. Az egybegyűlt mintegy 300 főnyi hallgatóság egyik tagja ezt kérdezte: az Economist című ismert angol hetilap egyik nemrég megjelent számában azt írta, hogyha megvalósul a Gorbacsov-féle közös európai ház, akkor a németek lesznek benne a háziurak. Hát ettől nyilván visszazökkennek az angolok. Szó se róla - hangzott a válasz -, mert mi 40 év óta attól féltünk, hogy Európában az orosz kommunisták lesznek a háziurak, és ennél sokkal tetszetősebb kilátás, hogy a német tőkés demokrácia legyen a háziúr. A német közönség elhülve hallgatta ezt, mert azt várták, hogy a nyugati szövetségesek erejében kivétel nélkül meghül a vér a két Németország egyesítésének még csak a gondolatára is. Mert mi a mai helyzet? A keletnémetek helyzete a háború vége óta egyenesen tragikus. Amíg az oroszok voltak a korlátlan urak, addig Nyugat-Németország nem tudott semmit tenni ennek az enyhítésére, úgyhogy szinte elfedte a szemét, vagy más felé nézett, mint ahogy egy korábbi német korosztály tette a hitleri zsidóüldözések idején. (folyt.)
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
|
|
- A német kéréds - 1. folyt.
|
Európa keleti felében óriási változások vannak folyamatban, úgyhogy a nyugatnémetek már nem bújhatnak ki a kérdés alól azzal, hogy noha az ország kettészakadása tűrhetetlen elemi csapás, az orvoslására mit sem lehet tenni. A keletnémetek azonban nem ilyen fatalisták, mert vajon mi történne, ha a maguk erejéből egyetlen hősi gesztussal nekiállnának és puszta kézzel, fizikailag lebontanák kőről kőre a berlini falat? Mit szólnának ehhez a nyugat-berliniek? Tétlenül néznék ezt, vagy segítenének a lebontásban? De hát ez túlságosan rázós téma a nyugatnémet hivatalosok személyben. A német közvélemény azonban korántsem ilyen félénk. A tömegek érzik, hogy az oroszok ereje megrendült és fel akarják szabadítani keleti honfitársaikat, amíg még nem késő. De nagy hiba volna, ha a Nyugat engedné, hogy reá áramoljon a tétlenség ódiuma pusztán azért, mert a nyugatnémet kormány húzza-halassza a kérdést és nem mer határozottabban fellépni. Kétségtelen, hogy a Nyugatnak is megvannak a maga aggodalmai és ezért nem szabad ajtóstul rohanni a házba. De a halogatásnak is megvannak a maga veszélyei, és a nyugatnémet közvélemény türelme sem kifogyhatatlan. De ha az NDK népét nem engedik mielőbb beleolvadni a Német Szövetségi Köztársaságba, akkor nem Moszkva és Kelet-Berlin lesz a bűnbak, hanem Washinton, London, Párizs, sőt Brüsszel is, és a németek a Nyugatot fogják okolni, hogy a történelmi pillanatban miért nem hagyták őket - fejezi be cikkét a Daily Telegraph. +++
1989. október 25., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|