Rendszerváltás és az MTI

	Németh Miklós miniszterelnök tévébeszéde (1. rész)
1989. október 22., vasárnap - ,,Tisztelt Honfitársaim Történelmünk egy nagy hete után, és egy nap napja előtt szólok Önökhöz. A hét, ami mögöttünk van, lezárt és megnyitott egy korszakot a magyar történelemben. A magyar Parlament által elfogadott törvények jogot és okot adnak erre a minősítésre. A törvényhozók feltették a koronát arra az alkotásra, amit társadalmunk politikailag aktív erői a nemzeti haladás eszméjétől vezérelve kemény munkával, önmagukkal, egymással és a múlttal megküzdve előkészítettek. Ez teszi lehetővé, hogy most Önöket egy holnap kikiáltandó Magyar Köztársaság polgáraiként köszönthetem. Remélem, köszöntésemet legtöbbjük meghitt családi körben fogadja. A család közösségében, mely társadalmunk mindent meghatározó alapegysége, az egyéni, közösségi és nemzeti sors átélésének kerete. Ez is forrása annak az erőnek, mellyel e nép az őt földre szorító erők lanyhulása pillanatában máris felemelkedni akar. Megnyílt a múlt és kitárult a jövő. Nézzünk bátran mindkét irányba. Évtizedekig nemlétezőnek minősített kérdésekkel kerültünk hirtelen szembe, és meg kell birkóznunk velük. Sokat már legyűrtünk, de magasodik még előttünk elég. Küzdjünk meg velük, de higgyük és akarjuk: küzdelmünk végigvihető véres harcok és áldozatok nélkül, békésen. Nem úgy, mint 33 évvel ezelőtt. Hihetünk ebben, mert ez már egy másik világ, de akarnunk is kell, mert sok még bennünk a régi seb, és sok van bennünk régi önmagunkból. Nemesítsük értékké és kovácsoljuk erővé a sokáig fájdalmasan titkolni kényszerített 33 év előtti hősies áldozatot. Akkor egy tragikusan megnyomorított, nemzeti önérzetében meggyalázott, a szabadság nevében szabadságától megfosztott nép kelt fel, hogy önmaga törvényei szerint élhessen. A tiszta szándék mélyről tört fel, s ezért a kitörés tisztátalan hordalékot is felszínre dobott. Aki csak ez utóbbit látta, vagy akarta látni, tragikusan tévedett. És tragikusan vétkeztek azok, akik a levert felkelés után terrorral félemlítették meg a népet, mely nem akart mást, csak magyarként, emberi módon élni. (folyt.köv.) 1989. október 22., vasárnap 21:39
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Németh Miklós miniszterelnök tévébeszéde (2. rész)
Ma már tudjuk: az akkori elkeseredett akarat, mely mindaddig példátlan módon szegült szembe a sztálinizmus üdvöt hirdető, de poklot eredményező erőszakos és bürokratikus rendszerével, bukása ellenére is győzött. Győzött, mert utána már nem lehetett visszatérés. Népünk életlehetőségei kitágultak, és évtizedek alatt ugyan, de eljutottunk oda, hogy most minőségileg mást kezdhetünk. Mást és máshogyan. Az emlékezésnek is ezt az újrakezdést kell szolgálnia. Hiszen 33 éve a barikád mindkét oldalán úgy gondolták, hogy a hazáért harcolnak. Minden magyarnak meg kell szívlelni az akkori idők tanulságát: a magyar megújulás erői nem kerülhetnek a barikád ellentétes oldalaira. Én és kormányom sem a történelmet, sem a jelent nem ideológiai áramlatok vagy irányzatok küzdelmének látjuk. Embereket látunk magunk előtt esendőségekkel, indulatokkal. Holnap Nagy Imrére, sorstársaira, velük a magyar szabadság és progresszió sok-sok névtelen hősére és áldozatára emlékezünk, kegyeletteljes érzülettel. De egyúttal távolabbi múltunkba is visszatekintve, fájdalommal látjuk: iszonyatosan sok a veszteségünk Az első világháború, a forradalmak és ellenforradalmak, az üldözések, a kényszerű emigráció, a második világháború, a deportálások, újabb emigráció, a hadifoglyok kálváriája, a kitelepítések, a rákosista terror, 1956 barikádjai, a megtorlások. Sok a vereség és sok az újrakezdés. És csaknem minden újrakezdéskor elkövettük ugyanazt a hibát: a megelőző korszakot mindenestől le akartuk törölni a tábláról. Holott nem lehet, mert minden korszak hagyott rajtunk, magyarokon letörölhetetlen nyomokat. És egy korszak sem volt, amely csak kínok, szenvedések barázdáit hagyta örökül. Mindegyik emelt megőrzendő halmokat is. Most nem kell attól tartanunk, hogy idegen hatalom győz le bennünket. Nem másokkal kell harcolnunk, hanem önmagunkat kell legyőznünk. Le kell győznünk félelmeinket és felelőtlen vakmerőségünket, bizalmatlanságunkat és naivitásunkat, gyűlölködéseinket, féltékenységünket, irigységünket, hatalmi vetélkedéseink vadhajtásait. Azt mondom tehát: közös erővel vessünk véget rossz hagyományainknak Ne engedjük áttörni az erőszak, a gyűlölködés sötét és gonosz erőit (folyt.köv.) 1989. október 22., vasárnap 21:42
Vissza »

	Németh Miklós miniszterelnök tévébeszéde (3. rész)
Most nincs lefogva a kezünk. Ne emeljük azt önmagunkra, hanem építsünk vele Elindultunk egy olyan világ felé, melyben akaratunk szerint a jognak asztalánál mindenki egyaránt foglal helyet. Ahonnan száműzetik az önkény, a félelem, ahol valódi és teljes szabadság van, s az egyént csak mások szabadságjoga korlátozza. Megmozdult az évtizedekig hallgatásra ítélt és bénító engedelmességre kényszerített civil társadalom. Hozzákezdett, hogy megszervezze önfenntartásához szükséges mozgásterét, intézményeit, amelyek stabilitást, autonómiát, a szélsőségekkel szembeni ellenállást, védettséget biztosítanak számára és megfelelő beleszólási lehetőséget adnak sorsának formálásában. Tisztelt Honfitársaim Európa és a világ ismét figyel Magyarországra. Megújulási kísérletünket nagyra értékelik, és tettekkel is készek támogatni azt. Ahhoz, hogy a politikailag és gazdaságilag fejlett öntudatos nemzetek családjába be tudjunk lépni, vizsgázni kell érettségből és józanságból. Kulturáltan kell lezárnunk egy korszakot és energiánkat az előttünk álló teendőkre kell koncentrálni. Ez a mi dolgunk és ez a mi felelősségünk. Ennek súlyát átérezve kérem mindannyiuk odaadó részvételét abban a hatalmas vállalkozásban, melynek célja e hazát és önmagunkat felemelni. Éljen a Magyar Köztársaság és éljenek benne szabadon és boldogan polgárai (MTI) 1989. október 22., vasárnap 21:44
Vissza »