 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Németh Miklós miniszterelnök tévébeszéde (1. rész)
|
1989. október 22., vasárnap - ,,Tisztelt Honfitársaim Történelmünk egy nagy hete után, és egy nap napja előtt szólok Önökhöz.
A hét, ami mögöttünk van, lezárt és megnyitott egy korszakot a
magyar történelemben. A magyar Parlament által elfogadott törvények
jogot és okot adnak erre a minősítésre.
A törvényhozók feltették a koronát arra az alkotásra, amit
társadalmunk politikailag aktív erői a nemzeti haladás eszméjétől
vezérelve kemény munkával, önmagukkal, egymással és a múlttal
megküzdve előkészítettek.
Ez teszi lehetővé, hogy most Önöket egy holnap kikiáltandó
Magyar Köztársaság polgáraiként köszönthetem. Remélem, köszöntésemet
legtöbbjük meghitt családi körben fogadja. A család közösségében,
mely társadalmunk mindent meghatározó alapegysége, az egyéni,
közösségi és nemzeti sors átélésének kerete.
Ez is forrása annak az erőnek, mellyel e nép az őt földre
szorító erők lanyhulása pillanatában máris felemelkedni akar.
Megnyílt a múlt és kitárult a jövő. Nézzünk bátran mindkét irányba.
Évtizedekig nemlétezőnek minősített kérdésekkel kerültünk
hirtelen szembe, és meg kell birkóznunk velük. Sokat már legyűrtünk,
de magasodik még előttünk elég. Küzdjünk meg velük, de higgyük és
akarjuk: küzdelmünk végigvihető véres harcok és áldozatok nélkül,
békésen. Nem úgy, mint 33 évvel ezelőtt. Hihetünk ebben, mert ez már
egy másik világ, de akarnunk is kell, mert sok még bennünk a régi
seb, és sok van bennünk régi önmagunkból.
Nemesítsük értékké és kovácsoljuk erővé a sokáig fájdalmasan
titkolni kényszerített 33 év előtti hősies áldozatot. Akkor egy
tragikusan megnyomorított, nemzeti önérzetében meggyalázott, a
szabadság nevében szabadságától megfosztott nép kelt fel, hogy
önmaga törvényei szerint élhessen. A tiszta szándék mélyről tört
fel, s ezért a kitörés tisztátalan hordalékot is felszínre dobott.
Aki csak ez utóbbit látta, vagy akarta látni, tragikusan tévedett.
És tragikusan vétkeztek azok, akik a levert felkelés után terrorral
félemlítették meg a népet, mely nem akart mást, csak magyarként,
emberi módon élni. (folyt.köv.)
1989. október 22., vasárnap 21:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|