|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
1989. október 23-a eseményei (6. rész)
|
Krassó György közgazdász - Nagy Imre 33 évvel ezelőtti beszédét idézve - ,,Elvtársak,, megszólítással kezdte mondandóját. Majd emlékeztetett arra, hogy annak idején a mintegy 100 ezer fős tömeg ,,Nem vagyunk elvtársak, magyarok vagyunk,, kiáltással válaszolt Nagy Imre megszólítására. Az októberi napokra emlékezve Krassó György hangsúlyozta, hogy akkor elementáris erővel jutott érvényre: ,,a magyarságnak elege volt az önkényből, a jogtiprásból, az orosz megszállásból,,. Hozzátette: a magyar nép 33 évvel ezelőtt élt a lehetőséggel, kezébe vette sorsát, s olyan tetteket vitt véghez, ami visszaadta a már annyiszor lejáratott eszmébe, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjébe vetett hitet. Krassó György hangsúlyozta: 33 év elteltével ez a nemzet ma is változást akar, és síkraszáll a szabadságért, a függetlenségért. A szónok végezetül kijelentette, hogy a jelenlegi országépítést, ,,az új honfoglalást,, csak 1956 eszméire lehet alapozni. Witner Mária - aki 1956 októberében a Corvin közben harcolt, majd éveket töltött börtönben - előljáróban leszögezte: október 23-án egy spontán nemzeti forradalom tört ki hazánkban. Mint mondotta, akkor a forradalom valamennyi résztvevője tiszta szívvel hitt egy szebb magyar jövőben, s nem ők tehetnek róla, hogy ez nem valósult meg. A forradalom utáni időkre emlékezve elmondta: sokan váltak hazátlanná, sok százan estek áldozatul a megtorlásoknak. Rácz Sándor, az egykori Nagybudapesti Munkástanács elnöke beszédét kezdve világraszóló ünnepnek nevezte október 23-át. Az 1956-os napok eseményeit idézve hangsúlyozta: a szovjet fegyverek illetéktelenül és jogtalanul avatkoztak be hazánk sorsába. ,,Az akkor leomló falak, a romok nemcsak a felkelőket temették maguk alá, hanem egy emberidegen ideológiát is, amelyről azóta bebizonyosodott, hogy nincs helye a világban,,. A Parlament előtt egybegyűlt fiatalokhoz intézve szavait a következőket mondta: ,,A magyar jövő bennetek van, nem a nyugati és a keleti segítségben.,, Végezetül leszögezte, hogy a mai napon kikiáltott Magyar Köztársaság tartalommal csak úgy tölthető meg, ha valóban megszületik egy szabad Magyarország. A Kossuth téri megemlékezés végén két, immár dokumentum értékű írás hangzott el: Bibó István egykori államminiszter november 4-ei kiáltványa, illetve Kósa Pálnak, az Újpesti Forradalmi Bizottság vezetőjének kivégzése előtt a siralomházban papírra vetett búcsúlevele. Az október 23-ai emlékező rendezvénysorozat központi eseménye a Szózat közös eléneklésével zárult. (MTI)
1989. október 23., hétfő 20:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|