 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Őrségváltás az NDK-ban - 1. folyt.
|
Talán nem volna érdektelen e történelmi párhuzam végiggondolása
a várható következmények szempontjából a keletnémet vezetés számára
sem, amely nem térhet ki tovább a döntések elől, és nemcsak a
személycserék, hanem a társadalmat foglalkoztató kérdések
vonatkozásában sem.
A felvonulások olyan méreteket öltenek, ami most már végképp
egyértelművé teszi, hogy nem egy ellenzéki kisebbség, nem is egy
bizonyos korosztály, hanem a társadalom túlnyomnó többségének
elégedetlenségéről van szó. Az állam azonban - mint ezt az Új Fórum
egyik lipcsei képviselője kifejezte - nem fogja fel, hogy mit jelent
a dialógus. Azt gondolja, az a lényeg, hogy csevegjünk egy kicsit
egymással.
Ezen felfogásán azonban alighanem hamarosan változtatnia kell -
tehetjük hozzá. Az egyik lehetőség az, hogy az immár Egon Krenz
vezette politikai bizottság képes lesz olyan intézkedéseket hozni -
például az utazási szabadságról és a sajtószabadságról, valamint a
társadalmi párbeszéd új fórumaira vonatkozóan -, amelyek az emberek
többségét legalábbis egy időre megnyugtatják, és a radikális
ellenzéket újra elszigetelik.
Ez persze hosszabb távon csak további engedmények előjátékát
jelentené. Mint minden kommunista hatalom esetében, itt is az a
probléma, hogy a lejtőn nincs megállás. Azaz nem létezik határozott
elképzelés egy olyan szilárd kompromisszumos formára nézve, amelyben
a kommunista párt és a társadalom képviseleti szervei megosztoznának
a hatalmon.
A másik lehetőség, hogy csak látszatengedményekre kerül sor,
amelyek nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak, és nem
csökkentenék az utcai tiltakozások méreteit. Ez esetben viszont
fennáll a veszély, hogy a hatalom nem tud ellenállni a csábításnak,
hogy megtorló intézkedéseit az úgymond kielégítő engedményekre való
hivatkozással legitimálja önmaga előtt. +++
1989. október 18., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|