 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- SZDSZ aláírásgyűjtés - 1. folyt.
|
A konvoj megállt kézi hangosan beszélőkön megszólalnak a
tüntetés jelszavai. Az aktivisták szétszélednek, gyalogosoknak és
elhaladó autósoknak adnak a szórólapokból. Gyűjtik szaporán az
aláírásokat, sorra telnek meg az ívek. Monoron épp kocsijába készül
szállni András Béla a Kőbányai Gyógyszergyár dolgozója, amikor
odalépek hozzá.
Egy utitársam az aláírásgyűjtő ívet kínálja neki, alá is írja és
azt mondja:
Nálunk a gyárban szép számmal vannak már támogatói az SZDSZ-nek,
mindnyájan rá fogunk szavazni.
Akadnak persze olyanok is bőven, akik nem adják nevüket ehhez az
ügyhöz. Én MSZMP-tag vagyok - mondja keményen egy férfi - nem írom
alá. Egy másik a félelmeinek ad hangot. Emlékszem, amikor (...) nem
akarok megint lövöldözést, nem írok alá semmit.
Vecsés, Üllő, Monor, Ceglédbercel, Cegléd, a konvoj mindenütt
megáll 10-15 percre, serénykednek az aktívisták, aztán indulás
tovább, egy órára Szolnokon kell lenni.
A Tisza-parti városban az SZDSZ helyi csoportja hívott egybe
gyűlést. Sajnos az eredetileg tervezett színhely a (...) melletti
tér, nem érhető el gépkocsin, tilos a behajtás, ezért a Várkonyi tér
melletti dombok előterében verték fel a szónoki emelvényt, csakhogy
a közönség nemigen értesült erről a változtatásról.
Ezért-e vagy másért, viszonylag kevesen verődtek össze, hogy
meghallgassák Tamás Gáspár Miklóst és a szabaddemokraták néhány más
képviselőit, akiket Fodor Tamás a helybéli Szigligeti Színház
főrendezője köszöntött. Szolnok a félelem városa még ma is - mondta
Fodor, és szavait alátámasztotta Mizsei Béla doktor, a Kisgazdapárt
egyik véletlenül jelenlévő országos vezetője, aki mint szolnoki
lakos köszönte meg a Szabad Demokraták Szövetségének, hogy a gyűlés
megszervezésével bíztatást és bátorságot adott a helybelieknek az
ellenzéki erők további szerveződéséhez. (folyt.)
1989. október 9., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|