|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Magyarország semlegessége és a VSZ
|
---------------------------------- London, 1989. szeptember 24. (BBC, Irányzatok és események) - Katona Pál kommentárja következik: - Egy semleges Magyarország nem jelentene a Szovjetunió számára fenyegető veszedelmet - mondotta Oleg Bogomolov, Gorbacsov egyik tanácsadója. - Ezzel a mondattal nyitottam egyik beszámolómat fél esztendővel ezelőtt, néhány nappal a március 15-iki nagy nemzeti tüntetés után. Akkor került nyiltan napirendre Magyarország majdani semlegességének kérdése. Akkor még eszmének neveztem, és rámutattam, hogy a semlegesség eszméje többé nem tabu, hiszen az 1989-es "Mit kíván a magyar nemzet?" című történelmi dokumentum 12 pontjának egyike a "Semleges, független Magyarországot ". Ez a 9-ik pont nyomon követi azt a követelést, hogy szabadságot és önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Ma már világosnak tűnik, hogy a sorrend megfordítható. A semleges és független Magyarország eszméje megvalósulhat a gyakorlatban, még mielőtt a történelmi fejlődés eljut Közép- és Kelet-Európa népeinek önrendelkezéséhez. Magyarország lehet az úttörő, ahelyett, hogy bevárná az európai összkép átalakulását. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és az Interparlamentális Unió magyar csoportjának vezetője az amerikai fővárosban a Washington Post szerkesztői és tudósítói előtt minden köntörfalazás nélkül beszélt Magyarország semlegességének kilátásairól. Elérkezett az idő - mondotta - azoknak az előfeltételeknek a megteremtésére, melyek elősegíthetik Magyarország átmozdulását a varsói szövetségből a semlegesség státuszába. (folyt.)
1989. szeptember 24., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a VSZ - 1. folyt.
|
Hangsúlyozta, hogy ezt csak a Szovjetunió és Magyarország közötti bizalom jegyében és légkörében tudja elképzelni. Úgy véli, hogy a változás a jövő évtized végére bekövetkezhet, ha a jelenlegi irányzat folytatódik - így Szűrös Mátyás. Ő sokkal konkrétabb formában utalt a semlegesség lehetőségére, mint Horn Gyula külügyminiszter, aki áprilisban, közvetlenül hivatalba lépése után azt mondta, hogy hosszú távon a semlegesség talán jobb lenne Magyarország számára, mint a tagság a varsói szövetségben. Szűrös messzebbre ment, mint Pozsgay Imre, aki márciusban egy amerikai újságíró kérdésére - hogy egy demokratikus Magyarország benne maradna-e a varsói szövetségben? - azt válaszolta: Magyarország nem akarja módosítani nemzetközi kötelezettségeit, de küzd annak érdekében, hogy megszűnjék Európa megosztottsága két tömbre. Magyarország talán híd gyanánt szolgálhat a Kelet és a Nyugat között - mondotta Pozsgay. Szűrös Mátyás washingtoni nyilatkozatában - Horn Gyula és Pozsgay Imre korábbi megjegyzéseivel összehasonlítva - azt tekintem újszerűnek, hogy Szűrös nem kerülgette a forró kását. Azt a kifejezést használta, hogy "semleges nemzet Ausztria vagy Finnország mintájára". Igaz, hogy hangsúlyozta, Magyarország jelenleg nem akar kilépni a szövetségből, inkább a szövetség korszerűsítését sürgeti, így tehát nem valamiféle elszakadás van napirenden, de nem is pusztán annak a türelmes bevárása, hogy a varsói szövetség előbb-utóbb átalakul katonai szövetségből politikai közösséggé. A Szűrös-interjú tükrében feltárul az a lehetőség, hogy Magyarország helyzete a varsói szövetség viszonylatában megváltozhat, még mielőtt az egész szövetség arculata módosulna. (folyt.)
1989. szeptember 24., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyarország és a VSZ - 2. folyt.
|
Bibó István emlékezetes tervezetében a magyar kérdés megoldására 1956 novemberében két alternatívát javasolt. az egyik szerint a külpolitikai megoldás az, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződés katonai kapcsolatából, és benne marad minden az európai béke és biztonság kérdésével foglalkozó konzultatív egyezményben. A Bibó István-féle másik alternatíva, hogy Magyarország kilép a varsói szövetségből és a Szovjetunióval kétoldali megállapodást köt. Meggyőződésem, hogy ez a két lehetőség ma is fennáll, mert földrajzi helyzeténél fogva Magyarország nem feltétlenül és nem szükségszerűen szerves része a szövetségnek, mint például az NDK. A szövetség egyensúlya nem borul fel, ha Magyarország kilép, föltéve, hogy garantáltan nem válik szovjetellenes támaszponttá, de még így is Magyarország kilépése óhatatlanul úgy fog jelentkezni, mint egy katonai pozíció feladása a Szovjetunió részéről, és senki sem kívánhatja tőle, hogy egy ilyen pozíció-feladást komoly ellenszolgáltatás nélkül megtegyen. Bibó István egyik 1957-ben kelt emlékiratában megadja a logikus választ arra, hogy miként lehet ellenszolgáltatást találni. Aligha Németországban, mert ez túlságosan nagy probléma ahhoz, hogy a magyar üggyel junktimba hozzák. Felvethetnők ellenben az ellenszolgáltatás színhelyéül Dánia, Norvégia vagy Izland vidékét: az európai béke lépésenkénti előkészítése szempontjából komoly fantázia volna abban, ha az északi országokban és a Duna-medencében egyidejűleg növekedne azoknak az országoknak a száma, melyek mind a két katonai tömbön kívül állnak. (folyt.)
1989. szeptember 24., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Magyarország és a VSZ - 3. folyt.
|
Bibó István megelőzte korát, mert elgondolásai 1956 és 1957 kontextusában nem voltak és nem is lehettek volna megvalósíthatók. A mai korképbe azonban beleillenének, elsősorban azért, mert enyhülőben van a szuperhatalmi viszony, és máris észlelhető a hangsúly némi eltolódása a katonai tényezőktől a politikai kérdések felé. Másodsorban, előbb-utóbb napirendre kerül Németország egyesítése, ami a NATO-t és a varsói szövetséget kimozdítja a tengelyéből. Harmadszor, de nem utolsó sorban a keletnémet menekültek ügyében Magyarország máris úgy viselkedett, mintha semleges ország lenne, és a Szovjetunió is hallgatólagosan hozzájárult, hogy Magyarország megtagadja az NDK-val kötött egyik szerződését, amely a varsói szövetségen belüli szolidaritás jegyében született. Nem pusztán arról van szó, hogy Magyarország kiválik-e a varsói szövetségből, vagy sem, hanem arról, hogy ez a folyamat, bár még a kezdet-kezdetén tart, már megindult, s a Szovjetunió bár nem adta rá áldását, de átkot sem szórt. +++
1989. szeptember 24., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|