|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az MDF Budapesti Egyeztető Bizottságának közleménye (1. rész) (OS)
|
1989. szeptember 19., kedd - A Magyar Demokrata Fórum Budapesti Egyeztető Bizottsága az MSZMP Budapesti Bizottságának azon felvetésére, hogy október 23-a legyen a nemzeti kiegyezés napja, egyúttal más hasonló, a nemzeti megbékélést október 23-ával társító felhívások kapcsán szükségesnek tartja az alábbi véleményének nyilvánosságra hozását. Az MDF Budapesti Egyeztető Bizottsága elengedhetetlennek tartja a nemzeti megbékélést és a kiegyezést a különböző nézetet valló politikai erők között. Enélkül a felemelkedés és a fejlett Európához való felzárkózás útján előttünk tornyosuló gazdasági feladatok, valamint a politikai stabilitás csupán elérhetetlen ábránd marad. A jelenleginél konszolidáltabb viszonyok között sem élhet egy nemzet a parlamentáris demokrácia pártharcait meghaladó, tartós békétlenség és bizalmatlanság légkörében. Mi, az említett felhívások címzettjei, ugyanúgy tudjuk mint a feladók, hogy a békétlenséget és bizalmatlanságot az elmúlt 40 év politikája okozta, mely sokakban fájó, némelyekben gyógyíthatatlan sebet ütött. A halottakat feltámasztani, sajnos nem lehet. A politikai okok miatt meghurcolt embereknek azonban kijár az erkölcsi, jogi és politikai elégtétel, és az ország gazdasági erejéhez mérten az anyagi kártérítés, ahogy azt a kormány és az országgyűlés elnöke is kifejtette. Mi azonban hozzátesszük azt is, hogy azok, akiket személyesen is felelősség terhel az ország gazdasági és erkölcsi válságba taszításáért, számoljanak el tetteikkel és nyerjék el a közvélemény megvetését. Aki köztörvényes bűnt követett el, azt jogilag is vonják felelősségre. Aki érdemtelenül anyagi előnyökhöz jutott, az ne lehessen annak haszonélvezője. Nem akarunk leszámolást, csak elszámolást. Nem akarunk boszorkányüldözést, nem akarjuk, hogy bárkit megkülönböztetés érjen politikai meggyőződése miatt. Egyenlő állampolgárok akarunk lenni. Félelem nélkül akarunk élni. Azt akarjuk, hogy gyermekeink és unokáink az Önök gyermekeivel és unokáival együtt, egymással és a világgal békében, külső és belső fegyverek fenyegetését nem ismerve, demokráciában éljenek. Ha szándékaink találkoznak, mi is élhetünk békében. De akkor ne üzengessenek többet. A tetteken a sor. Önök között vannak a titkok tudói, nevezzék meg és számoltassák el a vétkeseket. Önöknél van a hatalom, adjanak elégtételt a meghurcoltaknak vagy hozzátartozóiknak. (folyt.köv.)
1989. szeptember 19., kedd 17:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|