|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 1. folyt.
|
Hadd kérdezzem, mi a helyzet nálad, vagy hogy érzed, mi a helyzet nálad? Lehet-e talán azt mondani, hogy a mostani helyzetednél fogva ott Pesten a te nézőpontod lehet az ideális? - Mint Kelet-Európában annyi minden, ez is rendkívül paradoxális. Azzal kezdhetném, hogy Magyarországhoz képest egy keletibb tartományból érkeztem, Romániából, azaz Erdélyből, és az, aki ismeri a romániai valóságot, tudja, hogy ez már egy meghatározó optika, amelyhez képest Magyarország a Nyugatot jelenti, a nyugatabbra levő, civilizáltabb tartományt jelenti. Másfelől, mint ismeretes, három éve itt élek. Tehát ez a három év bizonyára elég kellett lenni ahhoz, hogy kifejlődjön bennem egy nyugati optika is. A dolgok megítélésének nemcsak keleti szemmel, hanem nyugati szemmel való készsége is. Azt mondhatnók, hogy ez már elegendő ahhoz, hogy az ember egy skizofréniát hordozzon magában, mert ehhez még hozzá jön az is, hogy az igazi optika az sem nem keleti, sem nem nyugati, hanem helyi. A furcsaság az, hogy noha magyar újságíró, magyar költő voltam már Erdélyben is, ez alatt a magyarországi valóságot sokkal kevésbé ismerhettem meg, mint nyugatról. Mindez együtt, ez a hármas perspektíva együtt: az erdélyiségem, a viszonylag újkeletű és felületes svájciságom, a hónapokban mérhető magyarországiságom együtt valóban azt hiszem egy olyan sajátos keverékét nyújtja az optikáknak, ami nem gyakori. Én annak feltétlenül örülök, hogy Magyarországról láthatom, Magyarországon élhetem át a nemzet történelmének talán egyik legfontosabb periódusát. Gyakran felteszik a kérdést, hogy költői munkám, költői tevékenységem nem szenved-e valamiféle hátrányt, nem kerülök-e hátrányos helyzetbe mint költő azzal, hogy újságíróként telnek napjaim, heteim. Azt hiszem, nagy szükségem volt arra, hogy közelről ismerkedhessem meg azzal a valósággal, mind a horizontális szerkezeteivel, mind vertikális strukturáival, ami a nemzet gerincét adja. Az anyaországi társadalomról beszélek. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|