 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Kormánydöntés - 1. folyt.
|
A magyar diplomácia külön gondja, hogy pontosan az a két ország
viselkedik velünk szemben ellenségesen, amellyel a legtöbb közös
problémánk van: Csehszlovákia és Románia. Ez még feltehetően csak
egyik és hosszú távon talán nem is a legfontosabb következménye az
NDK menekültekre vonatkozó magyar döntésnek, hogy ezek a
határvonalak élesedtek.
Miután más népek számára példaként is szolgál - lám önállóan, a
nemzetközi jog és a humanizmus követelményeinek megfelelően is lehet
-, feltehetően nőni fog a változásokat követelő társadalmi nyomás a
kelet-berlini és prágai kormányra is. Ennek jelentőségéről nálunk,
ahol ez a folyamat lényegében a maroknyi ellenzék makacs
követelésére indult el, nem kell szót vesztegetni.
Ami a lépés nyugati vonatkozását illeti, a legfontosabbat
említettem: visszajelentkeztünk az európai kultúrnépek családjába.
Magyarország erkölcsi tekintélye Stokholmtól Rómáig, Bécstől
Londonig olyan mértékben nőtt, mint 1956 óta soha. És ebben fontos
szerepe van annak a magyar társadalomnak, amely - megint csak ez a
kifejezés - európai kultúrnéphez méltóan viselkedett a keletnémet
menekültekkel szemben. Mindenütt hangsúlyozták ezt a
segítőkészséget, megértést, szeretetet, amely a magyar társadalom
részéről megnyilvánult a bajbajutottakkal szemben. Az így szerzett
erkölcsi tőke súlya felbecsülhetetlen.
Helyes, hogy Horn Gyula a leghatározottabban visszautasította
azokat a próbálkozásokat, amelyek ezt aprópénzre - értsd:
nyugatnémet márkára - akarták váltani. Itt többről van szó. A magyar
diplomácia jó érzékkel, talán a Lengyeleknél is jobb érzékkel
kezelte ezt a kérdést.
Persze nem lenne őszinte, ha nem mondanánk meg: bízunk abban,
hogy a magyar társadalom viselkedése, a kormány politikája nyomán -
bár nem ezért tette - nőni fog a nyugati, mindenekelőtt a
nyugatnémet segítőkészség gazdasági nehézségeink megoldására.
(folyt.)
1989. szeptember 11., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|