 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
A Magyarországon át menekülő keletnémetek
|
-----------------------------------------
München, 1989. szeptember 11. (SZER, Magyar híradó) - Hallgassák
meg Ara-Kovács Attila budapesti telefonjelentését a keletnémetek
távozásának körülményeiről:
- Sok minden megoldódott ma - természetesen mindenekelőtt a
Magyarországról az NSZK-ba vándorolni akaró keletnémetek helyzete.
Délig már több ezren elhagyták Magyarországot saját kocsijaikkal,
vagy rokonaik segítségével. A Nyugat-Magyarországon tartózkodók
tömege pedig - mint hírlik - autóstoppal és egyéb módon vágott neki
a Sopron vagy Hegyeshalom felé vezető útnak.
A zugligeti római katolikus templom - mely budapesti központja
volt a menekültmentésnek - délelőtt még vásárian tarka, felszabadult
jeleneteknek volt tanúja. Az emberek többsége igazából még nem
tudta, mi is történt. Többükkel szóba elegyedve az volt a
benyomásom, hogy a táborvezetőség ugyan ismertette velük a magyar
kormány döntését, de közölte azt is, hogy elszállításukról
központilag döntenek. Így aztán némileg megnyugodva, de pillanatok
alatt útra készen várták a megoldást, mely 13 óra 30 perckor több
autóbusz formájában meg is érkezett.
A járművek az Austrobusz cég tulajdonát képezték, sorszámmal
voltak ellátva - s mint utóbb kiderült - már eleve mindenkit lista
szerint beosztottak egy-egy szállítmányba. Kiosztásra kerültek a
segélycsomagok is - némi élelem, üdítő -, s alig 10-15 percenként
már ki is gördült egy-egy autóbusz a zugligeti útra - a
hátramaradottak éljenzése közepette.
Egy drezdai munkás - maga is menekült, aki az elmúlt napokban is
segédkezett a Máltai Segélyszolgálatnak - elmondta, hogy az NDK
hatóságok képviselői már az elmúlt hónapokban buszokkal megjelentek
itt, s igyekeztek hazacsábítani a menekülteket. Az ő buszaik -
mondta némi cinkossággal - bezzeg üresen fordultak ki innen.
Egyetlen őrültet sem találtak, aki bedőlt volna nekik, pedig még
azzal is fenyegetőztek, hogy a magyarok végül úgysem engednek ki
minket. (folyt.)
1989. szeptember 11., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|