|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP munkahelyi jelenlétének problémája
|
------------------------------------------- München, 1989. szeptember 8. (SZER, Magyar kérdés) - Vegyük szemügyre, hogy ki illetékes eldönteni: működjenek-e az üzemekben, gyárakban, szövetkezetekben, az iskolákban, az állami-és közigazgatási intézményekben az MSZMP szervezetei, vagy sem? - A Népszabadság múlt heti száma öles betűkkel hirdeti: a Központi Bizottságnak van joga eldönteni, mi legyen a munkahelyi pártszervekkel. A budapesti pártbizottság küldöttklubjának összejövetelén, amelyen Nyers Rezső és Grósz Károly - az MSZMP elnöke és főtitkára - is részt vett, az egyik küldött Pozsgay Imrét támadva azt kérdezte: milyen felhatalmazás alapján volt joga a Nemzeti Kerekasztalnál tárgyaló pártdelegáció vezetőjének arra, hogy a párt belső helyzetét és működésének fontos mozzanatát jelentő kérdést - a munkahelyi pártszervezetek ügyét - politikai alku tárgyává tegye. A kérdést feltevő Udvarhelyi Lászlának azonban nem ezt, hanem azt a kérdést kellett volna előszőr feltennie, hogy vajon mi tette lehetővé és egyáltalán miként történhetett meg, hogy 1947-48-ban a kommunista párt az ország lakosságának a megkérdezése nélkül, annak a feje felett döntse el, hogy - a megszálló hatalomra támaszkodva -, erőszakkal kisajátítsa a munkahelyeket, és ott tulajdonosként rendezkedjék be. Az MSZMP gazdasági hatalma ugyanúgy illegitim, mint monopolhelyzete a politikai életben. Ha a kérdés feltevőjében és elvbarátaiban lenne önkritika, akkor azt kérdezné: volt-e egyáltalán valami haszna a magyar népnek abból, hogy a kommunisták egy téveszmének a megszállottaiként rákényszerítették rendszerüket az országra? (folyt.)
1989. szeptember 8., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Az MSZMP jelenlétének kérdése - 1. folyt.
|
Az MSZMP illegitim úton jutott a hatalomhoz, és a lehető legrosszabbul bánt vele. Ha a kommunisták nem telepednek be a munkahelyekre, ha nem veszik át a gazdaság és a társadalom irányítását, hazánk Ausztria színvonalán élhetne. A gazdasági csődből és a társadalmi válságból való mielőbbi kilábalásnak ma is az a legfőbb akadálya, hogy az Udvarhelyi Lászlók nem az ország javát, hanem szűk csoportérdekeik védelmét tartják a legfontosabbnak. Az MSZMP-nek azért kell kivonulnia a munkahelyekről, mert jelenléte akadályozza a piacgazdálkodásra való áttérést. Az MSZMP mai - korban fiatalabb - vezetőinek is viselniük kell a felelősséget a kommunista párt által elkövetett hibákért, bűnökért. Az MSZMP tagjaként jutottak a hatalomhoz, ma ők alkotják azt a szervezetet, amely a különféle neveket viselő kommunista párt jogutódja. Ha ők nem lennének e szervezet tagjai, akkor nem létezhetne már ez a történelmileg bukott párt. Aki ma vezető a párt kegyéből, az haszonélvezője - és így részese - e párt múltjának is, amikor az törvénytelenül, a lakosság döntő többségének kifejezett akarata ellenére kisajátította magának az országot. Aki nem akarja vállalni ezt a történelmi felelősséget, annak szakítania kell azokkal, akik ma is a hatalom kommunista kézben tartását tekintik egyetlen céljuknak, amelyet szemrebbenés nélkül az ország egészének az érdekei fölé helyeznek. Csakhogy a pártszakadás felveti azt a fogas kérdést, hogy a kettévált párt melyik részéé legyen az illegitim zsákmány: a magyar néptől elorozott szuverenitás és államhatalom. Noha állítólag csak az első demokratikus képviselőválasztásokig terjedő átmeneti időről van szó, ez a kérdés mégis döntő fontosságú. (folyt.)
1989. szeptember 8., péntek
|
Vissza »
|
|
- Az MSZMP jelenlétének kérdése - 2. folyt.
|
Az MSZMP mélyen megosztott. Teljes válságának egyik oka, hogy patthelyzetbe került. Gazdaságilag és politikailag tehetetlen, eddigi programja téves eszmén alapult. Új programot nyújtani nem tud. A hatalomhoz mégis görcsösen ragaszkodik. Ezt a patthelyzetet csak erősítik a szovjet belső átalakulás fokozódó nehézségei, bizonytalan kimenetele. A Münnich Ferenc Társaság és más ortodox kommunisták arra számítanak, hogy a peresztrojka befulladhat, az etnikai feszültségek fokozódhatnak, párosulva a tagköztársaságok kiválási törekvéseivel. Mindez átmenetileg kikényszerítheti a kemény vonalhoz való visszatérést Moszkvában. Akkor pedig a reformszárny eltávolítható az MSZMP-ből és megkezdődhet az általános visszarendeződés. A belső szovjet viszonyoknak ez a Janus-arca, kettőssége az MSZMP tudathasadásának a másik oka. A harmadik oka, hogy ma már nemcsak Moszkvától függ az ország sorsa, de a Nyugat segítségétől is. Ez utóbbinak pedig előfeltétele a piacgazdálkodásra való áttérés, amely viszont lehetetlen az MSZMP politikai és gazdasági előjogainak - többek között a munkahelyi pártszervezeteknek és a Munkásőrségnek - a mielőbbi felszámolása nélkül. +++
1989. szeptember 8., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|