|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Mi legyen a munkásőrséggel?
|
--------------------------- München, 1989. szeptember 6. (SZER, Magyar híradó) - A hajlandóság a demokratikus viselkedésre ma már szinte illemtani kérdés. És ennek a rendőrség is igyekszik eleget tenni. A Forradalmi Rendőrezred közbiztonsági parancsnokainak értekezletén szóba kerülnek a rendőrségi alkalmazottak szabálytalan eljárásai, főként saját zsebbe tett bírságösszegek vagy visszaélések fogdába zárt prostituálttal. Más, hétköznapi gorombaságokról, középkorú férfiak letegezéséről, indokolatlan, ámbár "csak" néhány órás őrizetbevételekről, a rendőrnek nem tetsző jelvényt viselők lefasisztázásáról és megrugdosásáról, elcsattanó pofonokról még valószínűleg van mit mondani. Ezért is emlegetheti okkal a kollégám, hogy isten tudja, akarja-e a Belügyminisztérium a munkásőröket állományába, amikor még saját embereinek a kulturált viselkedését sem tudja garantálni. A lassan örökzölddé váló kérdéssel - Mi legyen a munkásőrséggel? - Hamburger Mihály foglalkozik: Miközben a Honvédelmi Minisztérium képviselője nagyon óvatos formában kinyilvánította, hogy nem örülnének, ha a munkásőrséget a honvédséghez csatolnák, a munkásőrség vezetése visszautasította annak a megújítási javaslatnak a megvalósítását, amelyet tíz munkásőr a reformkörök tanácskozásán terjesztett elő. A munkásőrség képviselője arra hivatkozott, hogy a jelenlevő 23 munkásőrből csak tíz írta alá a javaslatot, továbbá számos tiltakozó telefonhívást kaptak, végül pedig arra, hogy ők már egyébként is átalakultak. Az átalakulás biztosítéka szerint az MSZMP KB 1989. május 8-iki állásfoglalása, a Minisztertanács 1989. június 15-iki rendelkezése és a munkásőrségnél működő reformbizottság áldásos tevékenysége. Az általános megújulásból, a reformtevékenységből tehát a munkásőrség sem akar kimaradni. Egyetlen dologhoz azonban ragaszkodnak: a fegyverhez. (folyt.)
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mi legyen a munkásőrséggel? - 1. folyt.
|
Eredményként könyvelte el a munkásőrség képviselője, hogy az újabb tagokat már nem az MSZMP veszi fel - a régiek még az MSZMP emberei voltak -, valamint azt, hogy azért már más pártok tagjai is részt vesznek a munkásőrség tevékenységében, sőt tagjainak kétharmada pártonkívüli. Pontos számokat azonban ennek kapcsán éppúgy nem említ, mint a tömegesen tiltakozó telefonok esetében. Így sem azt nem tudhatjuk, hogy mennyi az az új tag, amely már az újfajta rend alapján lett a munkásőrség tagja, és azt sem, hogy az egyharmad párttag munkásőr miként oszlik meg a különböző pártok között. De az igazi kérdés sokkal inkább az, hogy kinek vagy kiknek van szükségük erre a testületre. A Honvédelmi Minisztérium már nyilatkozott: nem kívánja az önkéntes szervezetet összeelegyíteni a ténylegesekkel. A Belügyminisztérium még nem nyilatkozott. Feltehetően elfoglalja tagjait nemcsak a bűnözés növekedése, hanem a saját soraiban meglévő alacsony morális színvonal, amely a Kék fény műsorok kedvelt kifejezéseit használva: megakadályozza a közegek kulturált érintkezését a lakossággal. Ha őszintén nyilatkozna, bizonyára azt mondaná: a jelenlegi keretek közt még saját alkalmazottai kulturált viselkedését sem tudja garantálni, nemhogy önkéntesekét, ezért a munkásőrségre szánt pénzt hadd kapja meg létszámbővítésre, fizetésrendezésre, szakmai továbbképzésre és nyelvoktatásra. Persze lehet, hogy valamelyik fegyveres testület, például a határőrség, amelyik most vette igénybe 28 munkásőr segítségét az NDK-menekültekkel kapcsolatban, segédkezet nyújt a munkásőrség átmentéséhez. De kell-e az országnak az a munkásőrség, amelyet a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellenforradalom leverésére és a munkáshatalom, azaz saját hatalma védelmére hozott létre? A Munkás-Paraszt Kormány és hatalma szerencsére a múlté. Az ellenforradalom népfelkeléssé alakult, de a munkásőrség maradni akar. +++
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|