|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Menekültügy - nemzetközi jog
|
---------------------------- Washington, 1989. szeptember 5. (Amerika Hangja) - Európai szerkesztőségünk mikrofonjánál Benedek Gábor, aki arról tudósít, mit szól a nemzetközi jog a keletnémet disszidensek ügyéhez: Az NSZK-ban feszült izgalommal figyelik, hogyan próbálnak Nyugatra menekülni az NDK lakosainak zömükben fiatal ezrei és ezrei Magyarországról. Akad nyugatnémet tévénéző, aki a Budapestről és a magyar-osztrák határról érkező képriportok láttán szinte nem hisz a szemének. Igaz is: képzeljük el, hogy valaki - mondjuk - 5 évvel ezelőtt sci-fi novellát ír, és abban elmeséli: 200 ezer NKD-beli turista megy nyaralni Magyarországra, és ezek közül sok ezren elhatározzák, hogy nem térnek haza, hanem ha másképp nem megy, üres kézzel, egy szál ruhában Ausztrián át elvándorolnak az NSZK-ba. És ebben részben cselekvő, részben azzal, hogy szemet huny, segíti őket a Magyar Népköztársaság kormánya. Pár éve azt mondták volna egy ilyen mesére, hogy ostobaság. De most pontosan ez történik, és nemcsak a nyugati világ tévéműsorai számolnak be nap mint nap az ügyről, hanem természetszerűen az NSZK sajtójának kommentátorai, vezércikkírói szintén rendkívüli figyelmet szentelnek a példátlan népvándorlás problematikájának. A vezércikkírók általában meghajtják az elismerés zászlaját a budapesti kormány humanitárius magatartása előtt. (folyt.)
1989. szeptember 5., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|