 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Párt, mozgalom, csoport Magyarországon - 1 folyt.
|
Töprengenek is azon, hogy a magyar és a szocialista jelző
maradjon-e. A munkás viszont ne, mert állítólag ezt sérelmezik az
ételmiségiek. Javaslatként elhangzott, hogy kerüljön valahová a nép
vagy a dolgozó. Akadnak olyasfélével előhozakodók is, hogy csak a
teljes névváltoztatással lehet szakítani az előző korszakkal.
Súlyos ellentétek ezek. És a legközelebbi kongresszus
elodázhatatlan feladata a tisztázás lenne, de a helyzetet ismervén,
az összekuszálódott fonalakat csak a gordiuszi csomóhoz hasonlatosan
tudnák kibogozni. Ez a kettévágás azonban a kommunisták számára
veszélyek forrása, hiszen már hovatovább a két kezünkön is nehéz
megszámlálni, hogy a kommunisták szíve hány felé húzhat.
Berecz János mozgalma, összefogás az MSZMP megujításáért az
egyik kínálat.
A másik irányzat vezére Pozsgay Imre. Ők a Demokratikus
Magyarországért Mozgalom névvel léptek porondra. Az ehhez közelálló
marxista reformkörök azt hangoztatják, kilépnek az MSZMP-ből, ha nem
győz a reformszárny, és ez esetben új pártot alapítanak.
Ribánszki Róbert csapata a Marxista Egységplatform.
S ezzel nincs vége: a népidemokratikus alternatíva, a Münnich
Ferenc Társaság, amely fontolgatja, hogy szintén párttá alakul át.
A keményvonalasok közé tartozik még a Munkások
Marxista-Leninista Pártja, mely a szocialista demokrácia frontja,
továbbá az Antoniewicz Rolland vezette Lengyel-Magyar Diákok
Országjáró Szövetsége.
A Demisz negyven-valahány tagszervezte közül ki tudja mennyi
miképpen hol áll.
S mindahány bizakodik, fennen hirdetik, hogy híveik száma
jelentős. Kiknek azért, mert megvalósítható reformot tűznek
zászlójukra, mások pedig azzal toboroznak, hogy nem lehet a
fürdővízzel kiönteni a gyereket is. Tehát el kell vetni a
visszarendeződést a szocialista diktatúrához, de nem szabad engedni
a piacviszonyok megteremtését. Hiszen akkor tovább tágul az
életszínvonalbeli olló a szegények és a tehetősebbek között.
(folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|