|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Bányász demonstráció Pécsett (3. rész)
|
Az elsőként felszólaló Gyulai Sándor, a MÉV szakszervezeti bizottságának titkára emlékeztetett arra, hogy a gazdasági szerkezet átalakításával összhangban felvetődött a mecseki uránbányászat megszüntetésének terve is. A kormány ugyan még nem döntött a bányavállalat sorsáról, de a különböző nyilatkozatok, hírek és rémhírek érthető nyugtalanságot, elkeseredettséget keltettek az uránbányászok körében. Ezért is került sor a mostani tömeges megmozdulásra. Az akció azonban nemcsak egy vállalat élet-halál harcának kifejezője, hanem Pécs város, Baranya megye és a dél-dunántuli régió jajkiáltása is. Ha felszámolják a vállalatot, akkor több mint 7000 ember kerülhet az élet perifériájára. Vajon rendelkezik-e a kormány olyan programmal és a program megvalósításához szükséges anyagi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik a feleslegessé vált munkaerő elhelyezkedését? - tette fel a kérdést a szakszervezeti titkár. Egyenes választ kérnek az uránbányászok arra, hogy meddig dolgozhatnak még a bányákban, s ha be kell fejezniük a termelést, mi lesz a további sorsuk. Ezért is hívták meg a bányászgyűlésre az illetékes állami és szakszervezeti vezetőket. Ezután a föld alatti dolgozók nevében Szabó László, a IV-es bányaüzem csapatvezető vájára beszélt a gondjaikról, aggodalmaikról, majd Kovács Mózes, a Mecseki Szénbányák vasasi bányaüzemének szb-titkára tolmácsolta a szénmedence dolgozóinak szolidaritását uránbányász társaik iránt. A továbbiakban Simon József, a Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsának titkára és Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének titkára szólalt fel. (folyt.köv.)
1989. augusztus 30., szerda 18:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|