|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Krassó-nyilatkozat a magyar közvéleményről
|
London, 1989. augusztus 27. (BBC, Késő esti panoráma) - Krassó György, a Magyar Október Párt alapító tagja tegnap este érkezett Londonba. Aziránt érdeklődtem tőle, milyen magatartást tanúsít a lakosság a politikai élettel szemben. Mindenekelőtt azt kérdeztem meg, hogyan reagáltak Magyarországon a lengyel fejleményekre. Arra, hogy megszűnt a kommunista párt monopóliuma, és hogy nem kommunista miniszterelnök került a lengyel kormány élére. - Ehhez azért el kell mondani, hogy a magyar lakosság többsége az ebben az értelemben nem politizál. Tehát nem kíséri figyelemmel nap mint nap a nemzetközi politikai fejleményeket, és nem gondolnám, hogy a lengyelországi legújabb változásokra valami különlegesen heves módon reagálna. De gondolom, hogy aki újságot olvas, az azért ezt megelégedéssel nyugtázza, hogy végül sok év után egy kelet-közép-eeurópai országban is elkövetkezhetett az, hogy ne kommunista legyen a kormányfő. Ami most a politizáló elitet illeti, ami néhány tízezer emberre tehető, azok persze feszülten figyelemmel kísérik a lengyel fejleményeket, hiszen egy kicsit a lengyelországi változásokból kiolvassák a magyarországi lehetséges változások menetét is, jóllehet a két ország között nagyon sok az eltérés is, de nagyon sok a hasonlóság is. Ennek örültek, de ugyanakkor sokan kritizálták a Szolidaritásnak az elmúlt hetekben való kicsit tétova magatartását, különösen ami a szavazás utáni visszaállítási kísérletét jelentette a kerekasztalon való megegyezéseknek. Egyáltalában a lengyelországi választások eredménye úgy tűnik, hogy a magyar kerekasztal-tárgyalásokba vetett bizalmat is kissé aláássa, mint ahogy sok más kérdés is problematikussá vált a Kerekasztal utolsó tájékoztatásai nyomán. (folyt.)
1989. augusztus 27., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|