 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay Imre a gyulai emlékhely-avatáson (1.rész)
|
1989. augusztus 22., kedd - Emlékünnepséget tartottak keddden Gyulán a negyvennyolcas honvédsereg tisztjeinek 140 évvel ezelőtti itteni fegyverletételének évfordulója alkalmából. A városháza dísztermében megrendezett emlékülést Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja nyitotta meg.
Pozsgay Imre az 1849 augusztus 22-i gyulai
honvédtiszt-lefegyverzésre emlékező tudományos előadásokat bevezetve
először sokak nevében kérdezett: most már az lesz a mi sorsunk, hogy
vereségeink helyszínén gyülekezzünk, ott méltatással, s merengéssel
elrévedezzünk múltunkon, és aztán önsajnálattal összeomoljunk saját
mindennapi gondjaink előtt? Nem hiszem - mondotta Pozsgay Imre -,
hogy ez a magyarság sorsa, de illő dolog emlékeztetőül is,
figyelmeztetésül is megjárni vereségeink helyszínét. Amikor fejet
hajtunk - mondotta -, ez nem a szégyentől van, hanem a hősök iránti
tiszteletből.
De mit kezdjünk oly szapora számban előforduló vereségeinkkel? -
kérdezte ismét a szónok. Tisztán kell látnunk, hogy vereségeink
legtöbbje nem a nemzeti megszégyenülés, hanem a nemzeti dicsőség
helyszíne, mert vereségeink legtöbbje nem bukás volt. Oly korban,
amikor a heroizmus jutalma a vereség, maga a kor alacsony és
alkalmatlan arra, hogy a kezdeményezők szellemét vigye tovább -
állapította meg Pozsgay Imre. 1849-ben is a kor, a minket körülvevő
Európa és a nagyhatalmi zsarolás voltak alacsonyrendűek.
Erkölcsileg, szellemileg az volt az európai tett, amit a magyarság
kezdett, s az volt az Európa-ellenes, amit az akkori nagyhatalmi
koalició ellenünk elkövetett.
Ezért fontos - folytatta Pozsgay Imre - a 140 évvel ezelőtti
gyulai eseményekre emlékezni, az Aradra vezető út egyik keserves
állomásán elidőzni, mert erre az erkölcsi többletre figyelmeztet.
Figyelmeztet a honvédő szellem erkölcsi értékére, arra, ami az igazi
magyar katonának mindig tulajdonsága volt. Különösen azóta, hogy a
reformkor, a nemzeti megújulás gondolata ráébrésztette ezt a
nemzetet arra, hogy problémáink megoldása a politikára tartozik, a
nemzet biztonságának megőrzése pedig a katonákra. (folyt.köv.)
1989. augusztus 22., kedd 18:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|