|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- A Magyar Október Párt - 2. folyt.
|
Ettől függetlenül, ha egyes követeléseink irreálisnak is tűnnek, erre két dolgot mondhatok, és így gondoljuk mindannyian. Az egyik az: ha lemond a nemzet vagy a párt valamiről, ami olyan követelés, amit egyébként magáévá tesz, akkor az soha nem fog megvalósulni, de akkor is a követeléseink közé állítjuk, ha erre esetleg nincs ma lehetőség. Ezelőtt egy évvel még sok minden irreálisnak tűnt, ami ma már teljesen reális, és úgy gondoljuk, hogy esetleg egy év múlva a ma irreálisnak tűnő követeléseink is reálissá válnak. - Úgy tudom, a párt egyik célkitűzése, hogy a tömegeket, különösen a munkásokat is bevonja, amit eddig más független párt nem nagyon emlegetett. Ez a párt szeretne nemcsak elsősorban a budapesti értelmiségre alapozni ezek szerint? - Egyáltalában nem. A párt jelszava az, amit már eddig is sok támadás ért, hogy ez a párt az utca pártja. A szórólapjainkon rajta van, mászkáltunk az utcákon és igen nagy ronkonszenvet tapasztaltunk. Itt megjegyezném, hogy tegnap talán az egész év legmelegebb vasárnapja volt, 38 fok, és mindenki azt jósolta, ilyenkor színházba vasárnap délután 2 órakor 50 embernél nem lesz több. Itt több mint 400-an voltak jelen. Ezt úgy kell elkönyvelnem, hogy az emberek megértették az üzenetünket, aminek a lényege talán nem is az ötvenhat, hanem az igazmondás, hogy mi mindig és mindenben saját magunkról is igazat akarunk mondani, és nem fogunk szorzószámokat használni, ha a párttagságról van szó, hanem megmondjuk, hányan vagyunk, és akkor is megmondjuk, ha az nekünk kellemetlen. - Milyen realitása van annak - gyakran használom ezt a realitás szót, de azt hiszem, aktuális szó -, hogy ilyen, ugye mondhatom: radikális párt meg tudja nyerni a látszatra közömbös munkásságot? Egyáltalán, közömbös az átlag dolgozó, a gombaszámra szaporodó ellenzéki pártok egymással licitáló versengése iránt? (folyt.)
1989. július 10., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|