|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Aratósztrájk - 1. folyt.
|
Többe kerül már a leves, mint a hús. A hivatalosan átszámított 12 ezer forintos világpiaci ár egyharmadát sem fizetik 1 tonna búzáért, így az önköltséget sem fedezi a bevétel. A budapesti kormány csak egyes részkérdésekben engedett, de a lényegben, az ár-, hitel- és kiviteli politikában nem. Valószínűleg úgy számol, hogy a mai figyelmeztető tüntetés ellenére a nagyon jónak ígérkező termésből rekordhasznot könyvelhet el, amivel csökkentheti az államháztartás deficitjét, a nyugati adósságot, aztán majd jövőre kiszúrja valamilyen alamizsnával a mezőgazdaságból élők szemét. De téved. A falvak népe végre nem enged jogos jussából. A tsz-tüntetéshez ma több helyen csatlakoztak a kistermelők is, a Magyar Demokrata Fórum és a Kisgazdapárt szervezetei pedig számos megyében szolidaritást vállaltak a felvonulókkal. A résztvevők közül pedig sokan úgy nyilatkoztak, hogy ez csak a kezdete a totális árháborúnak. Az idei aratás sok mindenben különbözik az eddigiektől. Először fordul elő az ország történetében, hogy nem örül a parasztság a rekordtermésnek, pedig az időjárás kedvezett, a világpiaci árak emelkednek, mégis gyengén fizet a gabona a termelőknek. A budapesti kormány a lehető legrosszabb gazdaként herdálja a föld bőséges ajándékát, nem teljesíti a falvak népe jogos követeléseit, nem hajlandó biztosítani a nehéz munka tisztességes hasznát. A mai figyelmeztető kombájnos tüntetés sem késztette jobb belátásra a hatalom jelenlegi birtokosait. Ismét beigazolódott, hogy a kommunista agrárpolitikát hiába igyekeznek báránybőrbe bújtatni: egyre növekvő étvágyú farkas, amely nemcsak a jelent, a jövőt is felfalja. Meg kellene már végre érteni, hogy a magyar mezőgazdaság nem a csődépítő pártállamot, hanem elsősorban önmagát és a lakosságot akarja eltartani. (folyt.)
1989. június 29., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|