 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Interjú Orbán Viktorral a temetés visszhangjáról - 2. folyt.
|
- Korábban úgy tünt, hogy a Szovjetunió részéről mint hogyha ezt
a reformfolyamatot támogatnák, ami megy Magyarországon. Mondtak
olyat is, hogy a desztalinizálás is érdeke Magyarországnak. Tegnap
az orosz rádió munkatársa a szovjet tévében lényegében ugyanazt
mondta, mint Fojtik, tehát mint hogyha változott volna egy kicsit a
nézet. Ehhez mit szól?
- Ehhez azt kell hozzátennem, hogy a szovjet félnek a megítélése
az egész gyászszertartásról és temetésről az egy dologban nagyon
egybevág a belföldi megítélésekkel. Nevezetesen abban, hogy nem az
ott elhangzott állítások tartalmával vitatkoznak. Tehát senki nem
azon vitatkozik, hogy mondjuk én, személy szerint igazat mondtam-e,
vagy nem. Nem abban abban vitatkoznak, hogy az orosz csapatok itt
megszállásban vannak, vagy nem. Vagy megszálltak-e bennünket, vagy
nem. Az 1956 forradalom volt, vagy nem. Nem erről vitatkoznak. Hanem
azt mondják, minősítéseken vitatkoznak. Azt mondják, hogy ez
szovjetellenes, ez kommunistaellenes, ez amaz, meg emez, nem pedig
az állításokkal magukkal. Ez nagyon jellemző úgy a külföldi, mint a
belföldi hivatalos értékelésekre.
- Többen aggódnak emiatt hiavatalos helyen is, meg hallgatóktól
is kaptunk ilyen reakciókat, hogy esetleg nem túlozzák-e el a
változások tempóját önök politikailag, például azzal, hogy a szovjet
nagykövetség előtt az oroszok ellen tüntettek lényegében. Hogy ezt
nehéz nem szovjetellenes lépésnek tekinteni és nem túl korai-e ez a
lépés? (folyt.)
1989. június 20., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|