|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Wheatland-konferencia Budapesten
|
Washington, 1989. június 19. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Budapest ismét nemzetközi konferencia színhelye. - Budapesti tudósítónk, Thassy Jenő jelenti: - Ezúttal irodalmi jellegű, a Wheatland konferencia-sorozat harmadik rendezvényét tartják Budapesten, hétfő és péntek között a legkíválóbb magyar írók és nemzetközi nevek részvételével. A konferencia életre hívója két neves kiadó: Ann Getty, az olajmilliók örökösnője és Lord Weinfeld, a brit kiadó, aki Miss Gettyvel társulva alapította a New York-i kiadóvállalatot. A Wheatland-konferencia első száma Washingtonban nyílt annak idején, a másodikat Lisszabonban rendezték, a harmadikat pedig most itt Budapesten, s nem véletlenség, hogy a nagy nemzeti temetés után kezdődő hét elején nyílt. Számos külföldi résztvevő - jól tudván, hogy mit jelentett Magyarországnak június 16-ika, péntek - előbbre tette érkezését, és már pénteken itt volt, hogy kimehessen a Hősök terére. És aki nem - mint Susanne Sontag, az ismert amerikai kritikusnő, aki szombaton jött - azóta is sajnálja azt, amit mulasztott. A magyar irodalom színe-java jelent meg előadóként és hozzászólónként. Mándy Ivántól Esterházy Péterig, Konrád Györgytől Petri Györgyig, Bíró György, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Domokos Mátyás - írók és irodalmárok. És a külföldiek: Friedrich Dürrenmatt a világhírű svájci drámaíró első ízben résztvevője a Wheatland-konferenciának, sőt első ízben látogatott el Közép-, illetve Kelet-Európába. Susanne Sontag, az amerikai kritikusnő. Jugoszláviából a világszerte ismert Danilo Kis. Dél-Afrikából Nadine Gordimer, Lengyelországból Adam Michnik - hogy csupán néhány rendkívül ismert nemzetközi nevet említsek. (folyt.)
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Wheatland-konferencia - 1. folyt.
|
A konferencia a magyar irodalommal kezdődött és természetesen sok szó esett a cenzúráról, ami a magyar előadók szerint nem jelentett mindig hátrányt és korlátot, mert az írók megtanulták azt, hogy a szimbolizmus, az absztrakció, vagy az allegória révén megkerüljék és mégis sejtessék azt, amit nem szabad. Esterházy Péter rámutatott, hogy Magyarországon az elnyomás korszakában egyetlen számjegy - 1956 vagy 1957 - elegendő volt, hogy az olvasóból mély hatást váltson ki. Miként a politikában, úgy az irodalomban is a cenzúra megszünésével egy új szakasz kezdődik. Senki sem tudja még, hogy mi lesz, de sejtik, hogy talán a realizmus kora érkezett el, amikor mindenről lehet beszélni úgy, ahogy van, nem pedig rejtjelekben. A budapesti Wheatland-konferencia magyar nyitása, amely a páratlan nemzeti élmény, Nagy Imre és társai temetésnek hatása alatt állt, izgalmas kezdetnek bizonyult, és rámutatott a különbségre is, ami a magyar és más irodalmak között létezik. Egyebütt - különösen Nyugaton - az író általában az én, az egyed kilétét kutatja. Itt és most, Magyarországon ez most átütő erővel, kollektívan következik be. Azt kutatják a magyar írók, hogy kik vagyunk, miért vagyunk ilyenek és mi is a rendeltetésünk. Újabb érdekes megállapítás, megint a magyar írók részéről: a kommunizmus kényszerzubbonya nem volt feltétlenül káros az alkotókra. Egyesítette őket, próbálkozásuk, hogy megkerüljék a kötelező szellemi kényszerzubbonyt, érdeklődést keltett irántuk a külvilágban, felhívta a figyelmet a magyar, vagy a lengyel irodalomra. És ezért jött el most ide, Budapestre a Wheatland-konferencia, amelynek tulajdonképpeni célja, hogy felhívja a figyelmet minden jelentős irodalomra akkor is, ha az a kis nemzeteké, és megismertesse, átsegítse őket a világirodalom kapuján. +++
1989. június 19., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|