|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Gyászünnep - 9. folyt.
|
- És, ha már ezt mondod, hadd szakítsalak közbe, mintegy elismerve: rendben van, igen egyetértek veled, igazad van, gondolod-e, hogy mire eljutunk október 23-ikához odaérik a helyzet, hogy ez is pirosbetűs nap lesz, hogy munkaszüneti nap lesz és lehet tüntetni? - Pontosan ide akarok kilyukadni, hogy voltaképpen ez az egész tegnapi szertartás egy-két dolgot azért még nem tisztázott. Azt még nem tisztázta, hogy mindenki - tehát az MSZMP-t is beleértve - ezt forradalomnak tartja-e vagy nem. Na most, hogyha az 56-os események egy forradalmat képeztek, akkor a Kádár-rendszer volt az ellenforradalom - és ezt valamikor tisztán ki kell mondani. Ez az egyik. A másik, amit szintén tisztázni kellett, ez a felelősségrevonás, de mielőtt még odaérünk, akkor a kivégzések ügyét is napirendre kell hozni - és tulajdonképpen egy szörnyű vérfürdőről volt szó 56 és 61-62 között. Mansfeld Péter ügyét azt hiszem ma már mindenki ismeri: megvárták, amíg elérte nagykorát és csak akkor végezték ki. Szerintem erre nincs precedens a civilizált Európában legalábbis a háború óta. Na most ezeket a nagyon fontos tényezőket azt hiszem, mindegyik valamire való politikai pártnak vállalnia kell, de ehhez még azt is hozzá szeretném fűzni, a párt-reformszárny szemmel láthatólag ebbe az irányba tendál. Amikor például Pozsgay Imre sajtókonferenciát tartott Bonnban, akkor ő 1953-tól datálta azt, hogy a magyar párton belül mindig is létezett egy, a demokráciát támogató reformszárny. Tehát vállalta az egész Nagy Imre örökséget. (folyt.)
1989. június 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|