|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 3.
|
Kádár Jánostól megkérdezte, hogy mi a helyzet Nagy Imrével? Akkor már Nagy Imrét kivégezték. Kádár azt mondta erre, hogy megkímélhették volna Nagy Imre életét - ezt írja le Menon a Repülő trojka című emlékiratában -, hogyha kijelenti: nem tekinti magát többé Magyarország miniszterelnökének. Viszont Nagy Imre nem volt hajlandó lemondani, mert úgy érezte, hogy azzal ha lemond, szentesíti azt az erőszakot, amit az oroszok tettek az országon, sutba veti elveit, megtagadja a forradalmat, amelyenek ő szimbólumává emelkedett. Nem volt hajlandó a forradalmat hamis vádakkal bemocskolni - noha ezen az áron talán megmenthette volna az életét. - Te személyesen ismerted Nagy Imrét. Milyen ember volt? - Nagy Imre melegszívű, ízig-vérig becsületes, nyílt, minden cinizmustól mentes ember volt. Nekem még az külön is vonzó volt, hogy dunántúli kiejtéssel beszélt - hiszen magam is dunántúli vagyok - nem pedig úgy, mint nagyon sok más Moszkvából hazatért, akik idegenes szófűzéssel, idegenes kiejtéssel beszéltek magyarul, és szokszor bizony kerékbe törték nyelvünket. - 1956. október 6-ikán te természetesen ott álltál Rajk László koporsója mellett. Milyen hasonlatosságokat és különbségeket látsz a két újratemetés között? - A hasonlatosságok röviden elmondhatók. Mindkét per műper volt, koncepciós per, ahogyan ezt manapság mondják. Hamis vádakkal és azzal a váddal, hogy külső hatalmakkal játszottak össze a vádlottak, hűtlenséget követtek el az országgal szeemben. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|