 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Olasz levél
|
1989. június 16., péntek - Achille Occhetto, az Olasz Kommunista Párt főtitkára - aki pártja hivatalos küldöttségét vezette a mártirok emlékére rendezett budapesti gyászünnepségen - levelet intézett Nagy Imre és a vele együtt elítélt áldozatok hozzátartozóihoz. Mély együttérzését kifejezve egyebek között hangsúlyozza az 1956-os magyar felkelés demokratikus és népi jellegét, amellyel a magyar nép kísérletet tett, hogy megszabaditsa önmagát és a magyar szocializmust a fojtogató sztálinista nyomástól. Vérbe fulladt azonban ez a nagyszabású erőfeszítés, amely igyekezett a szocializmust új alapokra, a szabadság és a demokrácia alapjaira helyezni. Az események ilyetén tragikus kimenetele azonban nem fojthatta el Nagy Imre eszméit - szögezi le, majd emlékeztet arra, hogy 1956 októberének forró napjait további tragédiák követték a kommunista országok életében és történetében. Ezek mindannyiszor - Csehszlovákiában, Lengyelországban, sőt ezekben a hetekben Kínában is - bebizonyították, hogy nem létezhet szocializmus az állampolgári jogoknak, a politikai demokráciának, minden állampolgár szabadságának és valamennyi ország szuverenitásának maradéktalan kiteljesedése nélkül. Mindebből, s éppen a magyar tragédiából kiindulva, az olasz kommunisták megkezdték egy új politikai kultúra kialakítását, amelyben a szocializmus legsajátabb alapjait, a demokrácia, a szabadság, a jog és az erőszakmentesség alkotja.
"Mi, olasz kommunisták, miután elvégeztük az 1956 tragikus
napjaiban hozott értékelés határozott felülvizsgálatát, meghajtjuk
zászlónkat azon bátor emberek és kommunista vezetők emléke előtt,
akik életüket áldozták a szabad és demokratikus szocializmusba
vetett meggyőződésükért. A mai megemlékezések után is figyelemmel
kísérjük a Nagy Imre és a rettenetes kirakatperek valamennyi
áldozata teljes történelmi és politikai rehabilitálásához vezető
lépéseket. Az olasz kommunisták ma még inkább érzik, mint eddig
bármikor, hogy - ugyanúgy, mint Nagy Imre, aki életét is áldozta
ezért - harcolniuk kell a történelem során oly hosszú ideig
egymástól különvált két szó: ,szocializmus, és ,szabadság, újbóli
egyesítéséért - hangsulyozza a levél, amelyet Achile Occhetto
pénteken személyesen nyujtott át Nagy Erzsébetnek, Nagy Imre
lányának, a per áldozata hozzátartozóinak, valamint Vásárhelyi
Miklósnak, a TIB elnökének. (MTI)
1989. június 16., péntek 17:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|