Rendszerváltás és az MTI

	Végtisztesség Nagy Imrének (31. rész) - Gyászszertartás a temetőben
Az áldozatok életének kioltásáról egy-egy fáklya lángjának kioltásával emlékeztek meg a szertartás résztvevői. A nevek elhangzásakor a volt rabtársak mondtak néhány szót, így például többször felhangzott: Velünk maradsz , Közöttünk élsz , Nem távozol , Közöttünk vagy . Az egyházi szertartást kérő hozzátartozók kívánságára a katolikus, az evangélikus, a református egyház, a szabadegyházak és az izraelita felekezet papjai szentelték meg a sírokat a napokban felállított kopjafák tövében. Amikor a névsorban a Nagy Imre-per áldozatait említették, a katafalkokra - a jelképes ravatalra - elhelyezett koporsókat a sírhoz vitték, ahol a család által felkért személy mondott búcsúbeszédet. Gimes Miklós újságíró sírhantjánál az egykori újságíró kolléga, az Irodalmi Újság 1956 előtti szerkesztője, a ma Svájcban élő Molnár Miklós mondott búcsúbeszédet a barátra, a társra, s mindenekelőtt az emberre emlékezve. - Útján, közös tévutainkon is az a kívánság vezette, hogy emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalomban élhessenek honfitársai. Amikor felismerte, hogy zsákutcába jutott, minden társánál következetesebben vonta le a tanulságot, halálig hű volt a felismert igazsághoz. Miklós senkinek sem tartozik számadással. Fiatal élete árán számot vetett és számot adott mindenről, de hűtlen lennék hozzá, ha elhallgatnám, hogy nem a vezeklés óhaja, nem valami öntépő bűnhődés keresése vezette, mint egyesek hitték róla és mondották is. Az igazságot kereste, az igényes elme és a kritikus lelkiismeret szigorúságával. Sok szempontból nem is a saját századának, nem is az előzőnek volt a gyermeke, hanem Voltaire és Diderot századáé. Barátai, újságírótársai gyakran tréfásan azt mondták róla: Miklós mindent tud. Olyan mint egy élő enciklopédia. Tudása csakugyan szinte végtelen volt. És ő is, akár orvos édesapja, akit gyengéden öreg Miklósnak nevezett, könyv nélkül tudott minden szép magyar verset. Apját a náci fasiszták ölték meg, őt magát pedig azok, akikben valaha egy szép új világ ígéretét látta. A felvilágosodásban hitt, a sötétség borította rá árnyait. - Gimes Miklós az utolsó közt volt, akik még akkor - az 1956-os forradalom után - egy gyertyányi fényt gyújtottak az éjszakában. Illegális lapot indított, amelynek az Október 23. címet adta. Béke hamvaidra, Miklós Kísérje emlékedet híven az, ami az életben vezérelt: a szellem és a szerelem - mondotta befejezésül Molnár Miklós. (folyt.köv.) 1989. június 16., péntek 17:48
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »