|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Lezsák Sándor nem hisz a korszakváltásban
|
München, 1989. június 16. (SZER, Különműsor) - Lezsák Sándor nevét hallva az ember önkéntelenül is lakóhelyére, Lakitelekre gondol, ahol az ő szervezésében már a fiatal írók hajdani találkozóján megindult az a szellemi és politikai erjedés, amely ugyanott a Magyar Demokrata Fórum szervezését és megalakulását fémjelző találkozókon elemi erővel bontakozott ki. Meggyőződésem: nem túloz, aki azt állítja, hogy a demokratizálódási folyamatban Lakitelek nélkül nem juthattunk volna el odáig, ahol ma van az ország. - Milyen érzés, Sándor, visszapillantva az elmúlt évek megpróbáltatásaira, harcaira, büntetéseire, izgalmaira és sokszor áldozatára, azt tudni, hogy ez a munka meghozta az első, valóban történelmi jelentőségű gyümölcsét, a forradalom vértanúinak történelmi igazságtételét? - Nagyon határozottan úgy gondolom, hogy ez a gyümölcs még primőr gyümölcs. Tehát ez azt jelenti az én értelmezésemben, hogy igen kevesen kaphatják meg, igen kevesen juthatnak hozzá ehhez, a napnak az igazi tartalmához. Hiszen, ha jönnek ide újságírók Nyugatról, elsősorban a nagy neveket keresik és még mindig hallgatnak, vagy magukba zárva élnek falvakban, kisvárosokban azok a tízezrek, százezrek, akiket megnyomorítottak ebben az országban az elmúlt 32 esztendőben, sőt még előtte is. Tehát én nem hiszek abban, hogy június 16-ikával korszakváltás történik, ennek az esélye, lehetősége teremtődött meg, és ennek bíztató jele ez a nap. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|