|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (1. rész)
|
Szántó András, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1989. június 10. (szombat) - A magyarországi eseményekről, a róluk folyó vitáról, Nagy Imre pályájáról ír legújabb számában a Novoje Vremja című hetilap. Valerij Leonyidov négyoldalas cikke az első ilyen terjedelmes és elmélyült áttekintés a szovjet sajtóban a témáról.
A cikk bevezetőként megemlíti, hogy a tavalyi pártértekezlet óta milyen hatalmas változások indultak el Magyarországon, de sajnos a gazdasági helyzetben nem történt javulás. A politikai, társadalmi életben meglévő platformok jellemzésére a szerző azt írja, hogy köztük a magyar nemzeti zászló mindhárom szine megvan - a nézetek a vöröstől a zöldön át a fehérig terjednek a politikai színskálán. Mind gyakrabban találkozni a demokratikus szocializmus kifejezéssel, ahol a szóösszetétel első felén van a hangsúly. Az MSZMP párbeszédet kezd a többi párttal és csoporttal. Néhányuk programja a polgári parlamentarizmushoz való visszatérést célozza. Magának az MSZMP-nek az álláspontja is átalakulóban van. Ahhoz, hogy megnyerhesse a választást, a párton belüli helyzetet konszolidálni kell, erős program és a szocializmus valamennyi hívének összefogása alapján. Megemlíti a szerző a reformkörök megalakulását, s azt, hogy ez év őszén kongresszust tart a párt. Az ország jövőjéről folyó vita szorosan összefügg az 1945 utáni időszak, mindenekelőtt 1956 őszének értékelésével. Az akkori tragikus események még három évtized után is felkavarják a magyarok lelkét. Az események népfelkelésként történt értékelése vélemények kemény ütközését váltotta ki. - A magyar sajtóban előkelő helyet foglalnak el azok a cikkek, amelyek gondolatmenete szerint 1956 őszén Magyarországon valódi forradalom volt, a nép felkelt a sztálinizmus és a rákosizmus ellen, ellenforradalmi irányzatok nem voltak meghatározók - írja Leonyidov. - A ,,magyar megújulás,, és a ,,nemzeti kommunizmus,, lelki szülőatyjának, a független nemzeti-demokratikus út jelképének Nagy Imre volt miniszterelnököt nevezik. Ugyanakkor ezek az írások hangsúlyozzák, hogy az akkori szovjet vezetés nem igazodva el megfelelően a helyzetben és a szocializmust (annak sztálini értelmében) megmenteni akarva, a földrész biztonságáért és a kelet-európai katonai szövetségért aggódva bevetette csapatait - foglalja össze egyes magyar cikkek mondanivalóját a szerző. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (2. rész)
|
A ma megjelenő könyvek túlnyomó többsége alapján a szerzőben olyan benyomás alakult ki, mintha 1956 kapcsán nem is létezne már a vélemények pluralizmusa. Ez azonban csak a felszín, hiszen a pártból sok veterán lép ki, sőt visszaadja a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemrendet. Leonyidov egyetért Grósz Károly ungvári kijelentésével, amely szerint az értékelés objektivitására most erősen hatnak a magyar társadalomban folyó politikai harcok szenvedélyei. Kitér a továbbiakban a cikk Nagy Imre és társai június 16-i újratemetésére, megjegyezve, hogy a remények szerint mindez a nemzeti megbékélés szellemében zajlik majd le. Hozzáteszi, hogy a gyászszertartásra sokan hazatérnek a magyar emigránsok közül. A cikk írásakor még lezáratlan legfőbb ügyészi vizsgálatra is utalva Leonyidov megállapítja, hogy új megvilágításba kerül 1956 októberének, novemberének története. Kétségtelen - írja -, hogy összeomlott a szocializmusnak a sztálini hatásra Kelet-Európában létrejött adminisztratív, parancsuralmi rendszere. Rákosi gépiesen másolta, sőt ,,továbbfejlesztette,, a sztálini irányítási modellt. Sztálin halála után akadályozta a feltárt hibák helyrehozatalát. Közte és az 1953-55 között a magyar kormány élén álló Nagy Imre között a pártot megbénító hatalmi harc bontakozott ki - írja a szerző. Mint megemlíti, egykorú magyar újságcikkek a Moszkvában folytatott tárgyalások után azt érzékeltették, hogy Berija és Malenkov jelölték Nagy Imrét kormányfőnek. Néhány magyar sajtóorgánum még azt a kérdést is felteszi: igaz-e, hogy Nagynak régi keletű kapcsolatai voltak Berijával? Mielőtt az október 23-i eseményekre rátérne, a cikk megemlíti, hogy 1954-es szabadulása után visszatért a magyar politikai életbe Kádár János, akinek véleménye a sztálinizmus felszámolásának sok kérdésében közel állt Nagy Imrééhez. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (3. rész)
|
Az október 23-át követő eseményekről szólva a cikk megállapítja, hogy a városi lakosság széles tömegeinek jogos elégedetlenségét, a megújulást célzó egészséges társadalmi törekvéseket ellenforradalmi erők tragikus módon a népi-demokratikus rendszer ellen fordították. Leonyidov egyebek között azért is vitatja a ,,népfelkelés,, minősítés helyességét, mert - mint írja - a lakosság nagy része a városokban is, de főleg a falvakban, nem vett aktívan részt az eseményekben. Inkább mélyen demokratikus pozitív folyamatról, a szocialista elvekhez, a szocialista demokráciához való visszatérésről lehetne beszélni. De ebbe a mozgalomba kezdettől fogva bekapcsolódtak - hogy saját céljaik elérésére használják fel - szocializmusellenes erők, ellenforradalmár elemek, amelyek a polgári restaurációra számítottak. Voltak néhányan olyanok is, akik a fasizmus, a Horthy-rendszer, sőt a monarchia visszaállítását remélték - írja Leonyidov. Megemlíti a szerző, mennyi gond volt a történtek jellemzésével: volt szó októberi eseményekről, lázadásról, ellenforradalmi eseményekről, ellenforradalomról, népi tragédiáról. Most az MSZMP felhívása arra helyezi a hangsúlyt, hogy 1956-ban az események testvérgyilkos háborúvá váltak, melynek minden halottja a nemzet vesztesége. Nagy Imre politikusi magatartásának ellentmondásosságát jellemzendő a cikk feleleveníti, hogy 1953-ban, Sztálin halála után, az Országgyűlés gyászülésén ő hívta fel a magyar dolgozókat, hogy ,,még jobban teljesítsék az emberiség nagy vezérének végrendeletét,, és kövessék a Magyar Dolgozók Pártját, amelyet ,,Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, Rákosi Mátyás vezet,,. Ő volt a Sztálin emlékét megörökítő törvénytervezet előterjesztője is. Kormányfőként Nagy Imre a nép érdekeinek jobban megfelelő változtatásokat igyekezett végrehajtani a politikában. 1956 elejére már az olyan demokratikus szocializmus álláspontját vallotta, amely tiszteletben tartja az építőmunkában a nemzeti sajátosságokat; fellépett a sztálinizmus mint rendszer, a bonapartista hatalom ellen, az ember tiszteletéért és a társadalmi rendszer humanizmusáért. Nagy Imre külpolitikája a bandungi elvekre épülő semlegesség volt, baráti, egyenjogú kapcsolatokra törekedve a Szovjetunióval. Mennyire volt erős politikus, mennyire tudta kézben tartani a helyzetet? Ezekre keresi a továbbiakban a választ a cikk. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (4. rész)
|
Október 24-re virradóan Nagy támogatta, hogy a szovjetektől fegyveres segítséget kérjenek, de másnap nem volt hajlandó aláírni az erről szóló dokumentumot, majd később azt is tagadta, hogy támogatta a segítségkérést. Magatartása ellentmondásos volt. 24-én kijelentette, hogy ,,ellenséges erők vegyültek a békés tüntetők közé és felléptek a népi-demokratikus hatalom ellen,,. 25-én a rádióban kijelentette, hogy ,,csekély számú ellenforradalmi felbujtó fegyverrel támadt népköztársaságunk rendje ellen,,. Kezdetben Nagy elutasította Losonczy és Donáth javaslatát, hogy a fegyveres felkelést ismerje el forradalomnak. 28-án bejelentette a tűzszünetet és a felkelést nemzeti-demokratikus mozgalomnak nevezte, s törvényesnek ismerte el a különböző ,,forradalmi tanácsokat,, - írja Leonyidov. Az október végi, november eleji eseményeket ismertetve a cikk megemlíti a többpártrendszer megalakulását, az egymást váltó koalíciós kormányokat, amelyek november elejére elvesztették a helyzet feletti ellenőrzést. Az események iránya a szocializmus hívei elleni terror, az erőszak felé mutatott. Ennek volt a csúcspontja a budapesti pártház ostroma, a védőkkel szembeni vadállati kegyetlenség - írja a Novoje Vremja. - A kommunista Nagy Imre kormánya nem volt képes megvédeni a rendszer védelmezőit. A reakció magát Nagyot és a hozzá közelállókat is támadta. Ekkor következtek az ismert lépések: Nagy bejelentése a Varsói Szerződésből való kilépésről, amely törvénytelen volt, mert nem bírta a parlament támogatását. Így lehet minősíteni a semlegesség kinyilvánítását és azt, hogy az ENSZ-től és nyugati hatalmaktól kért segítséget. A hatalom összeomlása és az országban uralkodó anarchia ténylegessé tette a polgárháborús veszélyt, azt, hogy a nemzetközi feszültség veszélyes fészke alakul ki Európában. A Szovjetunió politikai megoldásra törekedett, amint azt a moszkvai kormány 1956. október 30-i nyilatkozata is tanúsítja. Végül a magyar kommunisták közvetlen kérésére, kikérve a jugoszláv, a kínai vezetés véleményét, meghozták a nehéz döntést pótlólagos szovjet csapatok Magyarországra vezényléséről. A döntést támogatta Kádár János és több társa, köztük Münnich Ferenc - emlékeztet a hetilap. (folyt.)
1989. június 10., szombat 15:48
|
Vissza »
|
|
Nagy Imre - Novoje Vremja (5. rész)
|
Ezek után a cikk megemlíti Nagyék menekülését a jugoszláv nagykövetségre, majd a romániai internálást, s végül, hogy 1957-ben a magyar belügyi szervek megkezdték ügyükben a vizsgálatot. Eddig tartanak a szerző által ismertnek minősített tények. - Az 1956-ban történtek értékelése magától értetődően elsősorban a magyar kormány, az MSZMP és a közvélemény dolga. Ez vonatkozik a Nagy Imre elleni kemény ítélet felülvizsgálatára is - hangoztatja Leonyidov. - Érthető a magyar vezetés törekvése, hogy mindez tegye lehetővé a nemzeti megbékélést, és ne újabb társadalmi összeütközést hozzon. Nagy Imre halála tragikus volt. Ideológiai örökségének és ellentmondásos, különösen 1956 őszén kifejtett tevékenységének elemzése még tudományos viták tárgya lesz. A nemzet számára oly nehéz órában került hatalomra, megkísérelte kivezetni az országot a válságból. De elszigetelődött, s nem tudott megbírkózni a helyzettel. Határozatlansága és külpolitikai tévedései elmélyítették a válságot, s végül személyes tragédiához vezettek - állapítja meg a szerző. Nehezen lehetne az akkori eseményeket és bennük a Szovjetunió szerepét a ,,hidegháború,, nemzetközi feltételeinek összefüggéseiből kiragadva megítélni. Ami Magyarországon 1956-ban történt, érinti a szovjet embereket is, hiszen néhány évvel a háború befejezése után ismét szovjet fiatalok haltak meg magyar földön - írja a Novoje Vremja, amely végezetül megállapítja: - Helytelen és történelmietlen lenne az 1956-os magyarországi eseményeket annak a mai magatartásnak a fényében vizsgálni, amely szerint a Szovjetunió elutasítja a nemzetközi problémák erő alkalmazásával történő megoldását. +++
1989. június 10., szombat 15:50
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|