 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Koncepciós ügyek felülvizsgálata - Sajtótájékoztató az Igazságügyi Minisztériumban (3. rész)
|
Földvári József hozzáfűzte: az esetek nagy részében a
felelősségrevonás ugyan megfelelt az akkori jogszabályoknak, ám nem
felelt meg azoknak az általánosan elfogadott és évszázadok óta élő
erkölcsi, büntetőjogi alapelveknek, amelyek megsértése minden
körülmények között jogtalannak minősül.
Arra a kérdésre, hogy mely iratok vannak külföldön, s melyek
semmisültek meg, Zinner Tibor példaként említette: 1945-47 között
Magyarország a Szövetséges Ellenőrző Bizottság részbeni felügyelete
alatt állt, Sopronkőhidán szovjet bíróság működött. Az ott
keletkezett iratok például nincsenek hazánkban. A munkásmozgalmi
vezetők ellen folytatott, később koncepciósnak minősített perek
iratait megsemmisítették, ám a rehabilitációs tárgyalások
jegyzőkönyvei rendelkezésre állnak. Megsemmisítették a Kádár-per
1951-es iratanyagát is, ám megvannak az 1954-es peres
felülvizsgálati rehabilitációs eljárás iratai. Ezeket a
Belügyminisztérium archívumában őrzik. A bizottság azonban most nem
ezekkel az ügyekkel foglalkozik, mivel ezek 1962-ben lezárultak.
Zinner Tibor a TV Híradó kérdésére kifejtette véleményét a
személyét, illetve Adalékok a magyaroroszági koncepciós perekhez
című könyvét ért támadásokról is. Egyebek között elmondta, hogy 1973
decemberétől 1982 februárjáig a Fővárosi Levéltárban dolgozott, s ő
foglalkozott a Budapesti Népbíróság és a Népügyészség irataival,
amelyeket a BM átadott. Így hivatalból jutott hozzá a
,,levéltár-érett,, dokumentumokhoz. Ez az oka, hogy 1980-ban a
Belügyminisztérium felkérésére szaktanácsadóként segítette a BM
történetét feldolgozó kutatócsoport munkáját. Zinner Tibor
hangoztatta: egy történész legyen objektív azzal is, aki áldozat
volt, és azokkal is, akik bűncselekményeket követtek el.
Egy másik kérdés kapcsán László Jenő kitért arra, hogy e
vizsgálat lezárását követően módosítani kell a levéltári törvényt,
illetve a bírósági iratok kezelésére vonatkozó jogszabályokat is.
(folyt.köv.)
1989. május 17., szerda 18:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|