|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Ha hétfő, akkor Ausztria (1.rész)
|
Bécs, 1989. április 4. (MTI-Panoráma) - A magyar világútlevél bevezetése óta az osztrákok meglehetősen hozzászoktak a szomszédok ,,bevásárló rohamaihoz,,. Lassanként már jobban számontartják az ausztriai hétköznapokkal egybeeső magyarországi munkaszüneti napokat, mint mi magunk, mert tudják: ilyenkor újabb ,,magyar invázió,, lesz az ország keleti részében. A kereskedők minden jóra, a többiek, a közlekedő és vásárló polgárok pedig minden rosszra - tolongásra, forgalmi dugókra - felkészülhetnek.
A hétfői ausztriai forgatag még a legszárnyalóbb képzeletet is felülmúlta. Bevásárló turistáink számáról Bécsben igencsak eltérőek a becslések. A legmértéktartóbbak is 150 ezerre teszik, mások ennek kétszeresét emlegetik, sőt, az egyik bécsi napilap - a magyar járművek számából kiindulva - megkockáztatja a félmilliós számot is. Az mindenesetre bizonyos, hogy a magyarok özöne e napon jócskán megdöntötte az Ausztriában ,,legendásnak,, tartott tavaly november 7-iki százezres csúcsot. Ha pedig a közepes, 300 ezer körüli turistaszámot fogadjuk el reálisként, az is csaknem annyi, mint ahány magyar néhány éve Ausztriába egy egész év alatt beutazott. E rekord-hétfő következményei Ausztria érintett területein csak felsőfokú jelzőkkel minősíthetőek, sőt szinte nincsenek is megfelelő kifejezések az állapotok jellemzésére. Mindent felülmúltak a határállomások előtt mindkét oldalon álló, araszolgató autósorok, s az eddigi leghosszabb volt a várakozás az átkelésre: 40 kilométeres autóoszlopok (amint az osztrákok mondják: bádoglavinák) és hat-nyolcórás határátkelési idők azelőtt ismeretlenek voltak a két ország közötti idegenforgalomban. A Burgenlandban és Bécs kereskedelmi negyedeiben kialakult forgalmi helyzetre a ,,káosz,, , az országúti állapotokra pedig a ,,torlódás,, szót az osztrák szakemberek elégtelen, túlságosan enyhe meghatározásnak tartják. Nem csoda, hogy az ,,invázió,, az osztrák lakosság számára is alig elviselhető körülményekkel járt. A magyarok kedvelt bevásárlóhelyein a helyiek autójának a parkolókban, nekik maguknak az üzletekben alig jutott hely, vagy ha igen, a tolongás, a sorbaállás elvette kedvüket a beszerzéstől. A határmenti osztrák települések lakosainak már éjszaka sokat kellett ,,nyelniük,, a motorjaikat járató, a kocsiaajtókat csapkodó, az üzletek környékén ,,letáborozó,, magyar autós turisták miatt. Napközben azután a helybelieknek nemcsak az okozott gondot, ha saját kocsijaikkal akartak közlekedni, hanem még a falujukon-városukon áthaladó Bécs-Hegyeshalom országút egyik oldaláról a másikra is bajos volt átkelni a magyar autósok áradatában. (folyt)
1989. április 4., kedd 16:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|