 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay Imre előadása Kecskeméten (1.rész)
|
1989. január 25., szerda - Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja bukott meg hazánkban, hanem az a sztálinista modell, amely kiölte az emberekből a kezdeményezőkészséget, az a hatalomgyakorlási modell, amely összekeverte a népfelség elvét a pártfelség elvével. Egyebek között ezt hangsulyozta Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szerdán Kecskeméten, ahol a város oktatási, közmüvelődési intézményeinek képviselőivel találkozott. A városban működő Pedagógusok Akadémiáján tartott találkozón Pozsgay Imre részletesen elemezte az ország jelenlegi válságos helyzetének okait, beszélt a párt előtt álló feladatokról, s kifejtette véleményét az alternativ mozgalmakról.
Hangoztatta: jelenlegi válságos helyzetünkben sem szabad
katasztrófát látnunk; nem feltétlenül az összeomlás előszele, hanem
üzenet arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A
hogyan továbbra azonban csak ugy lehet választ adni - s ezt az egyes
párttag egyedül vagy egy-egy pártszervezet önmagában nem tudja
megtenni -, ha a párt vezetése tisztázza multját, szembenéz
önmagával, mégpedig az eredeti forrásokhoz - Marx, Engels
gondolataihoz - visszatérve ujraértékeli multját, megvizsgálja a
jelenét, s meghatározza követendő útját. Ezt az elszámolást a
multtal, amely semmiképpen sem lehet azonos a leszámolással, sokszor
kényelmetlen vitákban kell elvégeznie a pártnak.
E folyamat lényegéhez tartozik annak tudomásul vétele, hogy
tekintélyi, pontosabban személyi tekintélyi alapon többé nem
dőlhetnek el a dolgok. Igaz, félünk a vitáktól, s a négy évtizedes
beidegződöttség alapján tapasztalható, hogy a párttagokban és
pártonkivüliekben is riadalmat keltenek a nézeteltérések,
történjenek azok a legfelsőbb pártvezetők között, avagy a független,
illetve alternativ szervezetekkel való párbeszédekben. Gyökeresen
szakitanunk kell e beidegződött szemléletünkkel, be kell látnunk,
hogy éppen az eddigi, egy szük hatalmi csoport diktaturáján alapuló
látszólagos egység volt a mozgalom egyik legnagyobb szervezeti baja,
s tekintélyvesztésének oka. (folyt.köv.)
1989. január 25., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|