|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
A KB-ülés
|
München, 1989. március 30. (SZER, Magyar híradó) - Éledezik a többpártrendszer, de ha a Központi Bizottság ülésezik, ez alatt a pártot, az MSZMP-t értjük. Illetve nem értjük. Túl sok ellentmondás, nem tudjuk kit, mikor kell komolyan venni. A KB üléséhez Pécsi Vilmos fűz megjegyzéseket: A KB-ülésen - mondhatnám: műsoron kívül - Grósz Károly számolt be moszkvai tárgyalásairól. Gorbacsovval egyetértettek, hogy a szocialista országok belső ügyeinek megoldásában semmiképpen ne kerüljön sor a külső erő alkalmazására. Ez a mondat sokkal jobban hangzott volna óhajtó helyett kijelentő formában - amint nyilván annak is jobban örültünk volna, ha a magyar-román viszony napirendi pont lett volna, nem tárgyaláson kívül vetődött volna fel. Aztán azt sem tudjuk, mit mondott privátin Gorbacsov erről a témáról, amelyet Moszkva és a szocialista testvér országok oly óvatosan kerülgetnek, mint a forró kását. Gorbacsov helyesli és támogatja a KGST megreformálását - persze kérdés, hogy érintettek akarják-e, tudják-e. Szóval marad itt kérdés elég. A KB-ülés központjában Berecz János beszéde állt, aki - a párt szemszögéből nézve - a hazai tömegtájékoztatás kérdéseiről beszélt. Az újságról, a sajtószabadság következményeiről, és az ezzel összefüggő párt-teendőkről. A pártnak szembe kell néznie a ténnyel, hogy a jövőben önálló sajtóorgánumok is lesznek, a párt politikai harcot folytat - jelentette ki Berecz - az a teendő, hogy legfontosabb nemzeti orgánumaink vezető posztjain a párt megfelelő súllyal legyen képviselve. Szóval azokat a bizonyos lenini parancsnoki magaslatokat a tájékoztatásban is meg kellene őrizni, hogy pártosan szóljunk. Persze a sajtóval most már az a helyzet, hogy elmúltak az idők, amikor parancsokat lehetett osztogatni a pártzsurnalisztáknak, megjelölve azokat a bizonyos célfeladatokat. A pártnak sürgősen rendeznie kell a viszonyát az újságíró-társadalommal - ajánlotta a KB titkár. A további észrevételek közül említést érdemel az a kitétel, amelyben Berecz politikai tárgyilagosságra intette a hazai tömegkommunikációt, nem lehet helye köznapi politikai csatározásoknak, és a mindenkori kormányzat általános vonala elleni folyamatos felül bírálatnak. Ez a megállapítás nagyon helyénvaló olyan funkcionárius szájából, akinek a pártja - mint többen emlékeznek - egy időben nem törekedett olyan kemény eltökéltséggel a politikai tárgyilagosságra - ahogyan ezt most Berecz elvárja. A mindenkori kormányzat alatt Berecz alighanem a jelenlegi kormányt, illetve a vonalát ért bírálatot érti, pontosabban sérelmezi. De hát úgy kellett volna politizálni, hogy ne gyűlt volna össze ennyi bírálni való. Berecz a bírálgató sajtóorgánumok kritikus szószátyárkodása ellen ismerősen hangzó megoldást ajánl. Tudatos káderpolitikát, az ellenőrzés és irányítás eszközeit. így a mindenkori - pontosabban a jelenkori - kormány majd érvényesíteni tudja az akaratát. A pártsajtó teendői közt a KB-titkár a konstruktív bírálatot jelölte meg. Ne legyen frakciózás, de a platformszabadságot azért biztosítani kell. Pozsgay Imre úgy vélte, nem az a cél, hogy csak a kormány álláspontja kapjon nyilvánosságot az állami tömegtájékoztatásban. Nem kell kézben tartani a sajtót - mondotta egy ingerült közbeszólónak. Pozsgay kijelentéseit különféle politikai jellegű háttérzajok kísérték az ülésteremben, de az a lényeg, hogy a határozatokat azért egyhangúan elfogadták. Pozsgay most ért haza Olaszországból, és az ottani nyílt tájékoztatási viszonyokat emlegette. Lukács János KB-titkár a politikai rendszer reformjáról szólva elmondotta, hogy már a párttagság többsége is felismerte és elfogadja, hogy társadalmunk a többpártrendszer irányába halad. - Csak aztán tényleg arrafelé haladjon - tehetjük hozzá halkan, remélve, hogy az ugyancsak beszélő Nyers Rezsőre hallgat a pártvezetőség: levonja a tanulságot arról a korról, amely remélhetően gyorsan és végleg eltűnik a múlt mindent elfedő ködében. +++
1989. március 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|