|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Magyarország: ugrás a sötétbe - Financial-Times
|
(Thassy Jenő) Washington, 1989. február 18 (Amerika Hangja, Reggeli híradó) - Magyarország: ugrás a sötétbe - címmel a Financial Times mai száma a következő vezércikket közli: - Mihail Gorbacsov megengedhetővé tette Kelet-Európa és a Szovjetunió egyes részeiben a megengedhetetlen feletti töprengést és annak fennhangon való kimondását. így történt, hogy a térség néhány egyeduralkodó kommunista pártja most saját teljesítményét vizsgálja és kezdi beismerni, hogy nem henceghet vezetésével, sem rendszerének eredményeivel. A szovjet vezető azonban nem könnyíti meg, hogy mások követhessék az ő példáját. A peresztrojka és a glasznoszty nevében beígért és a valójában véghezvitt reformok a Szovjetunióban a jövő hónapban ott tartandó választás, egyebütt esetleg a pluralizmus modelljének tűnhet. Szerdán este azonban hirtelen jelentették, hogy Gorbacsov a többpártrendszer ellen nyilatkozott, mert az "politikailag és teoretikusan meg nem alapozott". Amennyiben ez Kelet-Európában valahol döbbenetet okozhat, az egészen biztosan Budapest, noha Magyarországnak nem kell annyi nemzetiségi és vallási problémával szembenéznie mint a Szovjetuniónak. Az MSZMP KB a műit hét végén hirtelen elhatározta, hogy leépíti politikai monopóliumát, és a jövő esztendei választásra bevezeti a többpártrendszert. Ez több szempontból bátor és ésszerű lépés, aminek következményei lesznek a keleti tömbön belül. Bátor azért, mert a jelen pártvezetők - anélkül, hogy a közvélemény teljes támogatásában részesülnének - a hatalom minden eszközével rendelkeznek, és egyáltalában nem biztos, hogy egy szabad választáson azt ismét visszakapnák. És ésszerű azért, mert a szabad piac érzékenyen reagál arra, hogy a más térségekből jelentkezőknek milyen a politikai összetételük; és azért is, mert sokkal okosabb ha Magyarországon a jelenleg létező frakciókat és érdekcsoportokat engedik nyilvánosan működni, s így felmérhetik terjedelmüket és erejüket. A magyar kommunista párt számára a nehézség abban rejlik majd, hogy ez idő szerint, ha engedi ellenzékét virágzani, úgy bármilyen lojális legyen is az, esetleg fékezheti a gazdasági reformot. Ez ugyanis állásveszteséggel, magasabb árakkal és társadalmi elégedetlenséggel jár, mielőtt eredményeket mutatna fel. A pártvezetőség tudatában van annak, hogy a szükséges gazdasági változások kivitelezéséhez szükséges az esetleges ellenzékkel való előzetes megegyezés. De a pártvezetőség azt is jól tudja, hogy a magyar néppel csakis akkor tudja lenyeletni a keserű orvosságot, ha sikerül rábeszélnie arra, hogy azt vegye be. Ez a magyarázata annak, hogy miért érzi éppen most szükségét a népszerű politikai csoportokkal való koalíció alkotását, hasonlóan a lengyel rezsimhez, amely most a Szolidaritással tárgyal. Amint ezt a lengyel tapasztalat mutatja, a politikai kiegyezés lebonyolításához két dolog szükséges. Intelligens tárgyalás - éspedig az erő helyzetéből. A magyar kommunista párt számára fennáll a veszély, hogy megosztott és nincs felkészülve a versengő demokrata politikára. így amit most tesz, az tulajdonképpen ugrás a sötétbe. Visszapillantva ez kissé oktalanul merésznek tűnhet: a sietős döntés - a többpártrendszer bevezetése, mielőtt megegyezés jött volna létre az Alkotmányt illetően - látszólag azért történt, hogy a párt egységének látszatát keltse, nem pedig azért, mintha a vezetőség közös nevezőre jutott volna. A konfúzió talán elkerülhetetlen akkor, amikor a politikai reformot ilyen ködös körvonalakkal tervezik és ilyen kevés figyelmet fordítanak a részletekre. Úgy tűnik, hogy nem jött létre megegyezés az új pártok szervezését, finanszírozását, ténykedését, korteskedését és szerepét illetően. Az sincs megállapítva, milyen szerepet játszik a kommunista párt: a vezetőét-e, avagy valami mást? Egy ilyen jelentős lépés megtétele egy ilyen látszólagosan kevés előkészítéssel vagy a felelőtlenség, vagy a kétségbeesés jele lehet. A kelet-európai politika kiszabadulása a kommunizmus kényszerzubbonyából örvendetes és a magyar kommunisták dicséretet érdemelnek ezért az első lépésért, de amit Gorbacsov legutóbbi megnyilatkozása sejtet, a kommunista rendszerek reformjának lehetnek korlátai. Magyarország hamarosan megtudja, meddig terjednek ezek a korlátok, Kelet-Európa pedig feszülten figyeli próbálkozását. +++
1989. február 18., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|