|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Többpártrendszer szocialista kényszerzubbonyban
|
München, 1989. február 13. (SZER, Világhíradó) - Az MSZMP KB zártkörű maratoni ülésén, amely február 20-ikán folytatódik, fontos döntéseket hoztak, illetve halasztottak el. A nyilvánosságból, a tájékoztatásból ismét elégtelenre vizsgázott pártvezérkar titkolódzása odáig ment, hogy a plénum után sem derült ki: az előzetesen beharangozott úgynevezett személyi kérdésekről tárgyaltak-e egyáltalán? Pedig a tanácskozás időtartamából és a vita hevességéről elejtett néhány megjegyzésből arra következtethetünk, hogy az - úgymond - időszerű belpolitikai kérdések között 1956 értékelése, a pluralizmus problémája mellett ezek játszották a főszerepet. De erről hallgatnak az illetékesek. Viszont a többpártrendszerről - amelyet - ha szocialista kényszerzubbonyba bújtatva is - de engedélyeznek Grószék -, annál többet beszélnek. Vadász János kommentárját hallgassák meg erről: - Az MSZMP vezetőségén belüli nyílt törést egyelőre sikerült elkerülni. De ehhez gyenge kompromisszumok sorát kellett rögtönözni, amely valószínűleg az egész pártvezetést meggyöngítette. Az ülésen kiagyalt formulák ugyanis csak a puszta elkendőzés céljának felelnek meg, de arra aligha alkalmasak, hogy tartósan közös nevezőre hozzák a pártvezetésen belül szembenálló nézeteket, irányzatokat, illetve személyeket - hogy e kompromisszumok várható társadalmi megítéléséről ne is beszéljük. Vegyük sorjában: Az MSZMP főtitkára az ülés összehívását közvetlenül megelőző interjúban félreérthetetlen formában beszélt a vezetésen belüli személyi, politikai ellentétekről, és sürgette, hogy a Központi Bizottság öntsön tiszta vizet a pohárba, hozza meg az ehhez szükséges személyi döntéseket. Mivel az ülésen személyi döntések mégsem születtek - sőt az ülés után maga Grósz hangoztatta hogy nem volt, nincs, és nem lesz Pozsgay-ügy - óhatatlanul meggyengült a pártfőtitkár tekintélye, függetlenül attól, hogy nincs ok sajnálkozni a személyi döntések elmaradása miatt. Ami az 1956-os forradalom átértékelését illeti, ez még kompromisszumnak sem tekinthető, sokkal inkább a hagyományos kádári értelmezésnél kötött ki a párt vezető testülete. Továbbá pozitív ugyan az a körülmény, hogy az MSZMP Központi Bizottsága kegyesen elismeri: a politikai pluralizmus a többpártrendszer keretei között valósítható meg -, de újat már nem mond ezzel sem, hiszen ennek elismerését már felölelte a jóváhagyott egyesülési törvény, és az a kötelezettség, hogy a kormány a pártokról szóló törvénytervezetet idén augusztusig az Országgyűlés elé terjeszti. És nem új az sem, hogy a politikai pártok legális működésének feltétele kell hogy legyen - legalábbis az egyik politikai párt, az MSZMP vezetősége szerint - az alkotmányba foglalt szocialista rend elfogadása - amely szocialista renddel az a probléma, hogy nem valósult meg. Illetve ami megvalósult: tévedésnek bizonyult, és jelen pillanatban a szocialista rend ismérveinek felsorolása is nehézségekbe ütközik. Jellegzetes körülmény, hogy ezen az ülésen még a magyar gazdaság jövőjét, sorsát illetően is kétértelmű megfogalmazás született. A kudarcok tanulságai nyomán, a jelenlegi válság közepette viszonylag könnyű lett volna legalább azt világosan kimondani, hogy Magyarországnak piacgazdasággá kell válnia, mert a társadalom gazdasági szuverenitása csak így érvényesülhet. Ehelyett a következő formulát eszkábálták össze: "vegyes tulajdonú, a főágazatokban a közösségi és az állami tulajdon meghatározó szerepét fenntartó rendszer kialakítása szükséges." Ez a konzervatív erőket nyugtatgató megfogalmazás aligha mozgósít bárkit is, aligha fejezi ki a radikális gazdasági átalakulás feladatait. Ennek az ülésnek mégis van két fontos pozitívuma. Az egyik az, hogy az MSZMP ismét demonstrálta: mennyire túlhaladott a mai helyzetben bármiféle vezető szerepre hivatkoznia. A másik pedig: az ülés összehívásának körülményei közös nyilatkozat megfogalmazására mozgósították a társadalom független szervezeteit, mozgalmait. Ezzel kinyilvánították, hogy a politikai folyamatok formálását nem tekintik többé az MSZMP magánügyének. Egységes fellépésük valószínűleg fontosabb politikai esemény, mint a központi bizottsági ülés. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|