|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Az MSZMP KB jövő heti ülése
|
München, 1989. február 2.(SZER, Magyar Híradó) - Számos jelből arra következtethetünk, hogy történelmi ülésre készül az MSZMP Központi Bizottsága. Sokan azt várják, hogy jövő pénteken kenyértörésre kerül sor a felbomlóban lévő hatalmi csoportosulás vezérkarában. Mások viszont úgy vélik, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és a belharc mögött nem személyes ellentétek, hanem az egyeduralkodó csődpárt tervszerű újjáélesztési kísérlete, pluralista jellegének elhitetése húzódik meg. Mindkettő külön és keveredve is lehetséges. Egy biztos, hogy február 10-e után okosabbak leszünk. Tény viszont, hogy alaposan túlzsúfolták a plénum napirendjét, mintha ez a testület képes lenne a gordiuszi csomók egész sorának egy ültőben való megoldására. A témákat még felsorolni is hosszú: a kongresszusig terjedő időszak stratégiája, a politikai nyilvánosság és a sajtópolitika, a többpártrendszerhez való viszony, az alkotmány, a választójogi törvény és nem utolsó sorban 1956 értékelése. - Ez a mamutprogram a sokat akar a szarka kezdetű közmondásunk kapkodást, fejetlenséget, idővel való versenyfutást kifejező jelentésére emlékeztet. Másrészt pedig nagyon elgondolkoztató, hogy Lukács KB-titkár tegnap, amikor Pozsgay ellenében megtámogatta Grószt és Némethet, nemcsak a népfelkelés minősítést bírálta, hanem azt is, hogy - idézem - "a párt egyes vezető személyiségei nem voltak következetesek a májusi pártértekezlet állásfoglalásának képviseletében". Lukács azt is bejelentette, hogy a jövő pénteki ülés döntései után a Központi Bizottság tagjainak a testületi álláspontot kell képviselniük. - Nesze neked pluralizmus. Változatlanul érvényes tehát a hírhedt demokratikus centralizmus, és az 1956-os forradalom kádári kiértékelése? - Felolvassuk Szép Zoltán kommentárját: - Csakis a hosszú ideje tartó, demokratizmusban jóhiszeművé kényelmesedet nyugati polgárok sóhajtanak fel megkönnyebbülten: hála Istennek, ezt is megéltük, Magyarországon helyére tették 1956- ot. Bizony okkal sóhajt fel a nyugati polgár megkönnyebbülten, mert a magyarok forradalmára és szabadságharcára emlékezve joggal érez némi bűntudatot is. Főképpen ha arra gondol, valamelyest határozottabb kiállással, látványosabb összefogással a magyarok akár a szépen felvirágzott semleges Ausztria iker országát is építhetnék a jövőtlen és lassan múlttalan, de végképpen jelen nélküli szocializmusuk helyett. Pozsgay Imre - mindjárt az elhangzása környékén történelminek nevezett - nyilatkozatáról azóta megtudhattuk, hogy sem nem történelmi, sem a párt véleményét nem tükrözi. Egyénieskedett az elvtárs - világította meg ellenfénnyel Grósz Károly: ez egy olyan probléma, amiről nem mondta még ki a párt, hogy fehér-e, vagy fekete. Pozsgay fellobbantotta a lángot, Grósz, Németh és természetesen Lukács János lehűtötték a tüzet. Pozsgay Imre kísérletképpen megkockáztat egy vélekedést, Grósz Károly tompít rajta egyet, Lukács János szinte érvényteleníti, Németh Miklós félti a hazát, kissé Pozsgayt is, és más, szerinte fontosabb ügyekre terelné figyelmünket. Ennyi kiforrott egyéniség - lelkesül a polgári demokrácia játékszabályai szerint gondolkodó szemlélő - netán ennyi szerep? A demokratikus centralizmus esetleg helyet cserél mégis nagy hirtelen a centrum demokráciájával? Miért ne vitatkozna a párt vezérkara nyíltan egymásról - mint elvtárs az elvtársról -, s megfontoltan arról, mi is volt 1956-ban. Február 10-ikére esetleg mégis kiderítik róla, hogy népfelkelés volt, vagy mégis ellenforradalom? De veszteség már nem éri a nemzetet akkor sem, ha nem derül ki egyéb, mint ami van: a homály, a káosz. 33 év után más léptéke van a türelemnek, egyébként is ne az MSZMP mondja meg 1956 szovjetek letiporta dicsőséges forradalmáról, hogy az mi volt. +++
1989. február 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|