 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Nézeteltérések az MSZMP-n belül
|
München, 1989. február 2. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A
nyugat-német Frankfurter Rundschau vastagbetűkkel jelenti az MSZMP
Központi Bizottságának összehívását. A bécsi Die Presse ezzel
kapcsolatban részletes elemzést közöl a helyzet alakulásáról, de
mielőtt rátérnénk erre, érdemes elmondanunk, hogy a svájci Neue
Zürcher Zeitung idézi Grósz Károly pártfőtitkárt is, aki davosi
látogatása alkalmából kifejtette: elképzelhetőnek tartja, hogy az
1990-es választásokon már több párt jelöltjei indulhatnak. Az
említett Presse cikket bécsi munkatársunk, Hanák Tibor ismerteti:
- A párton kívüli Die Presse Melyik felkelés? című kommentárjában
foglalkozik az MSZMP vezetőségén belül, 1956 megítélésével
kapcsolatban keletkezett viszállyal. Nyomban az első mondatban
kijelenti, hogy ez a viszály nem végződhet másképp, mint Berecz
János, egykori főideológus lemondásával.
- Hogy miért? - kérdezi a kommentár. - Vajon miért kellene távoznia
annak az ideológusnak, aki még az 1956-os forradalom 30.
évfordulóján is kitartott amellett, hogy annak idején
ellenforradalom, nem pedig népfelkelés történt? - A kérdésre a
következőképp válaszol a Die Presse:
- Azért kell Berecznek távoznia, mert annak a Kádár-érának, amely
1956-ban a Vörös Hadseregtől kapta a hatalmat, egyszer véget kell
érnie. A gazdasági reformok felgyorsulásával, a demokratizálási
intézkedésekkel már sok minden történt ebben az irányban, de újabb
megterheléseket - olyan drágításokat, mint legutóbb - csak akkor
lehet a nép nyakába akasztani, ha a vezetés eszmei téren tesz
engedményeket.
Berecz riválisa 1956-ot felkelésnek nevezte, s éppen ő. A február
10-ikére kitűzött pártgyűlés kérdésének voltaképp így kell
hangzania: Berecz vagy Pozsgay? - mert ha nép körében az egyetlen
kedvelt kommunista vezetőt karrierje során immár másodszor is a
süllyesztőben tüntetik el, az reformellenes lépés, kiszámíthatatlan
következményekkel járna. Jobb tehát úgy fogalmazni, hogy inkább
kereszteljük át az ellenforradalmat népfelkeléssé, minthogy
megkockáztassuk a nép felkelését.
Azt, hogy ők most vitatkoznak a Kossuth címer koronával, vagy
korona nélkül való bevezetéséről, a Die Presse kommentárja szerint
ebben az összefüggésben kell nézni: minél hazafiasabbnak mutatkozik
ugyanis a vezetés, annál inkább el tudja adni a szükséges gazdasági
intézkedéseit. Ilyen egyszerű ez manapság Magyarországon. A
szorongatott pártfigurával születik meg a változás még az ideológia
terén is - fejezi be kommentárját a Die Presse. +++
1989. február 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|