|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Nagy Sándorral - 1. folyt.
|
Ebből következően - függetlenül a pártállástól, hogy én párttag vagyok, vagy nem vagyok - én semmilyen formában nem vitathatom el a munkavállalónak azt a jogát, hogy a munkavállalói minőségéhez tapadó legalapvetőbb érdekeknek a kifejezésére valamennyi eszközzel rendelkezhessen. Ez a kérdés egyik fele. A másik fele, hogy a magyar gazdaság kifejezetten egy vegyes tulajdonú gazdaság felé halad, és ennek az elemei már ma is megtalálhatók. Ez pedig azt jelenti, hogy ott, ahol magántulajdon, magántőke - akár külföldi akár hazai magántőke - működik, ott természetesen egészen nyilvánvalóan elkülönül a tulajdonosi, munkáltatói, munkavállalói érdek. Es természetszerűleg felmerülnek a klasszikus munkavállalói jogok megvalósításának a lehetőségei, illetve ennek a szükségessége. Ilyen például a sztrájkjoghoz való jog is. Azt én el nem tudom képzelni, hogy egyik vállalatnál joga van a dolgozónak sztrájkolni - azért, mert az magántőkés vállalat -, a másiknál azért mert állami-, ugyanazért a kérdésért, ugyanazért a bérért vagy más munkakörülmények javításáért ugyanezt az eszközt nem használhatja. Hát ebben nem lehet ilyen kétarcúságot tanúsítani. Ez azt jelenti, hogy kétféle munkavállalói jog létezik egy országban! - ez teljes képtelenség. - Nagy úr! Egy korábbi kérdésre visszatérve: szó volt a szakszervezeti-, illetve a kormány-féle sztrájkjogról. Van a kettő között valamiféle különbség? - Ellenkezőleg! A kormány a Munka Törvénykönyve keretében akarta szabályozni, amit mi kifogásoltunk, és azt mondtuk, hogy szerintünk a szakszervezeti törvény része. A kompromisszum végül is - ami született - az az, hogy egy önálló, külön sztrájktörvény szülessen. - És ez az új törvény pontosan mikorra várható? - Tudomásom szerint a következő ülésszakra hozza a kormány -, tehát februárban vagy márciusban. Nem tudom mikor lesz a következő ülés. - Történt-e valamiféle tanácskozás a szomszédos szocialista országok szakszervezeteivel arról, hogy esetleg ezekben az országban is hasonló sztrájkjogi törvényeket írnak elő? - Konzultációt erről nem folytattam senkivel. Több kollegámat tájékoztattam arról, és a közeljövőben alkalmam fog majd nyílni, hogy Magyarországon több szocialista országbeli szakszervezeti vezetőt tájékoztassak arról hogy mi ezekről a kérdésekről hogy gondolkodunk. Az én ismereteim szerint ezekkel a kérdésekkel több országban is foglalkoznak. Nagyon eltérő fokon tartanak a tekintetben, hogy például a sztrájkhoz való jog, illetve egyéb szakszervezeti jogokat azt hogyan, milyen módon szabályozzanak - ebben nagyon eltérő a helyzet. Nekem az a véleményem, hogy minden politikusnak a felelőssége mindenekelőtt és elsősorban a saját országán belüli viszonyok alakulásával kapcsolatos, és adott esetben ez a szakszervezetnél azt jelenti, hogy nekünk a mi szakszervezeti tagságunk véleményére és akaratára kell támaszkodni, nem pedig nemzetközi megítélésre. Ezért az gondolom, hogy ebből következően azt a korábbi helyzetet, hogy különböző országok képviselői egymást - mint egy jó hittérítő - meg akarták győzni valaminek a helyességéről, vagy helytelenségéről -, ezt egyszer s mindenkorra el kell felejteni. Nagyon fontos, hogy egymást ismerjük, hiszen az ilyen problémák sok szempontból hasonlóak, hogy egymással beszéljünk, egymás tapasztalatait fölhasználjuk - de itt mindenkinek abszolút módon tiszteletben kell tartania a másik félnek a gondolkodását, mert végül is elszámolni mindenkinek a saját kollektívája előtt kell és nem mások előtt. +++ gj/kt
1989. január 13., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|