|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 5. folyt.
|
Amikor jogilag sikerült ez az eredmény - tehát a bolsevizmust jogilag megszüntettük, és az új parlament elkezdte működését -, akkor nyilván egészen más volt a feladat. Márpedig az én megítélésem szerint bolond ember az, aki 30 fokos melegben ugyanolyan ruhát vesz fel, mint 30 fokos hidegben. Tehát én ennek megfelelően ruhát váltottam: a követelményeknek megfelelő beszédet tartottam.
Kivételt képez ez alól az a beszédem, amikoris konkrétan arról volt megint szó, hogy óriási terhet akarnak a nép vállaira rakni, éppen a régi bűnök felszámolásának következményeként. Az én megítélésem szerint pedig ezeket az összegeket elsősorban a bűnös rétegek felelősségre vonása útján kellene előteremteni, mert szerintem nem az a kivetni való, hogy én kemény szavakat használok azokkal szemben, akik ilyen helyzetbe hozták az országot, hanem az a kivetni való, hogy ezek az emberek 40 éven keresztül sarcolhatták, sanyargathatták a népet, változatlanul az ő bűnük eredményeként a népnek kell ezt megint megszenvednie.
Ne csodálkozzon senki azon, hogy én időnként kénytelen leszek ilyen stílusban kirohanni az ilyen megítélés ellen, mert valakinek végül is ezt meg kell tennie. A népnek erre nincs lehetősége, a népből nem fognak ideengedni senkit, a nép nem fog tudni sajtót kapni, rádiót, televíziót kapni, tehát nekünk, a megválasztott parlamenti képviselőknek (sic ), vagy közülünk néhányaknak kell ezt a feladatot magukra vállalnunk.
De most már nemcsak az oroszlányi bányászoktól, hanem a legkülönbözőbb munkáskollektíváktól és a legkülönbözőbb vidéki gyűléseken elhangzó népi követelésként vissza lehet hallani, az én korábbi beszédeimben felhozott okok, azok a valóságos okok, és azok széles népi követeléssé váltak. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|