![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1990_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Négyszemközt dr. Torgyán Józseffel - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
Ellenben el kellett mennem akkor hónapokig segédmunkásnak, de ebből konfliktusom támadt az egyetemi elhelyező hatósággal és akkor az acélöntő és csőgyárban homokcsákányozással töltöttem ezeket a hónapokat, majdnem 30 fokos hidegben. Itt ismerkedtem meg közelebbről a szatmári kubikusok életével és ez volt az a momentum az életemben, ami abszolút elkötelezetté tett a munkásság és a parasztság sanyarú sorsa iránt.
- Később mégis ügyvéd lettél. Méghozzá jónevű ügyvéd. Ez hogy történt?
- Végül is az egyetemi kiugró tanulmányi eredményem ahhoz volt elegendő, hogy az ügyvédi pályára engedtek, ami abban az időben egy jelentős dolognak számított, mert én úgy tudom, hogy mindössze ketten kerülhettünk az ügyvédi pályára. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy így kerültem az ügyvédi pályára, ilyen körülmények között. De az ügyvédi pályáról is távoznom kellett, ugyanis az 1956-os magatartásom miatt kizártak az Ügyvédi Kamarából, mégpedig olyan határozottal, amely indokolást nem tartalmazott, fellebbezni ellene nem lehetett, így 1958 augusztusában kitüntetéses diplomával a zsebemben és úgy, hogy az ügyvédi vizsgát külön jegyzőkönyvi dícsérettel tettem le, végül is mégint a segédmunkási terület maradt a számomra. Hónapokon keresztül, amí tovább mélyítette természetesen az előbb említett elkötelezettségemet.
De végül is azután hánapokkal később sikerült visszaverekednem magam az ügyvédi területre: Újpesten lettem ügyvéd. Újpestre úgy kerültem, hogy eredetileg a budapesti 1. számú ügyvédi munkaközösségben voltam én jelölt, és ide fel is vett engem a taggyűlés ügyvédnek, amikoris egy dr. Vadas György nevű szélsőbaloldali ember, az Ügyvédi Kamara pártbizottságának tagja megfenyegetett azzal, hogyha önként nem távozom ebből az ügyvédi munkaközösségből, akkor az 1956-os magatartásom miatt büntető feljelentést fog ellenem tenni a politikai rendőrségen. (folyt.)
1990. augusztus 9., csütörtök
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|