 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Vélemények a romániai helyzetről - 1. folyt.
|
- Új politikai rendszerű hatalomról esett szó. Ez a rendszer, ez
a bizánci stílusú rendszer, ahogy jellemezted, ez lefejezte
tulajdonképpen a társadalmat, száműzetésbe kergette az értelmiségét,
kiirtotta egy jelentős részét ezeknek. Kié lesz a hatalom, ki veszi
át a közigazgatást és az állami pozíciókat jelenleg, vagy a
közeljövőben?
- Arra talán tudnám a választ, hogy ki veszi át. Azt tudom, hogy
milyen súlyos dilemmával kell szembenéznie a következő
kormányzatoknak. Használja-e, és ha nem használja, akkor mit kezdjen
a funkcionáriusoknak azzal a hihetetlen tömegével, amely a
legkülönbözőbb döntéshozói szinteken túlburjánzott, mert egyrészt
nem lehet velük sem és nem lehet nélkülük sem. Itt most nem is
említem azt, hogy a Securitaténak, az állambiztonságiaknak, illetve
a nomenklaturának az a része, amely nem vett részt a fegyveres
harcokban - hogy azzal mi lesz?
Ezek csak egyetlen dologhoz értenek: parancsot adni és parancsot
kapni. Nagyon nehéz lesz olyan közgazdász-garnitúrát,
hivatalnok-garnitúrát, egyáltalán technokráciát és humán
intelligenciát teremtenie a semmiből, amilyenre szüksége lenne.
- És mi lesz a magyar értelmiséggel, akit talán még
hatványozottabban sújtottak mindazok, amiket az előbb elmondott?
- A magyar értelmiségről sokak véleménye az volt, különösen az
elmúlt esztendőkben, hogy teljesen cserben hagyta az erdélyi
magyarságot -, menekül. Mégis azt hiszem, hogy az elmúlt időszak azt
mutatta, hogy van olyan tartalékképző erő az erdélyi magyarságban,
amellyel talán nem számoltak, vagy nem számoltunk.
Ezt alátámasztja az, hogy ez a magyarság még képes volt a
szellemi önvédelemnek olyan teljesítményére, mint a Kiáltó Szó című
szamizdat. Úgyhogy annyira nem olyan vészes, nem olyan tragikus a
helyzet. Tudom, hogy még nem használta el az energiáit és egyáltalán
az önvédelmi és regeneráló erőit, potenciálját az erdélyi magyarság.
(folyt.)
1989. december 28., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|