Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - első nap (8. rész)
Ezután Németh Miklós tájékoztatást adott a képviselőknek az ország valós adóssághelyzetéről. - Mindenki előtt világos, hogy az ország külső adóssága óriási mértékű, és hatalmas terhet jelent. Sokan nem értik azonban, hogy ez igen nagy mértékben korlátozza a gazdaságpolitika mozgásterét, meghatározza azokat a lépéseket, amelyeket egy bármilyen összetételű kormánynak meg kell tennie. Túlbecsülik a gazdasági lehetőségeket, mert kevesen tudják, hogy ez az adósság hogyan alakult ki. A kérdést az emberek egyszerűen úgy teszik fel: mondjuk már meg végre, mennyi is az adósságunk, és számoljunk el azzal, hová tettük azt a rengeteg pénzt. A kérdést már régóta feszegetik, mert egyesek érzik, mások tudják, hogy az erre adandó válasz fontos ahhoz: tisztán lássák a helyzetet és a lehetőségeket. A probléma gyökere a sztálinizmus gazdaságpolitikai gyakorlatához nyúlik vissza. A sztálinizmus szocialista politikai gazdaságtana szerint a szocializmus abban is magasabb rendű a kapitalizmusnál, hogy a mindenről gondoskodó központi költségvetés legalábbis egyensúlyban van, a hiány pedig a rosszul működő kapitalista gazdaságok sajátja. Így a szocialista országok költségvetésében sohasem volt hiány, legalábbis nyilvánosan nem. Mi, magyarok ebben is úttörők voltunk, és a gazdaság irányításáról vallott eretnek nézeteinkbe az is belefért, hogy bizonyos szolid mértékű hiányt azért kimutassunk. Mint annyi másban, ebben is óvatos kompromisszumok uralkodtak. Amikor az 1970-es évek elején kialakult óriási világpiaci árváltozásokról a politikai vezetés azt állította, hogy ezek ránk nem lehetnek hatással, akkor ezt a felfogást tükröztetni kellett a pénzügyi mérlegekben is. Ez meg is történt. Miközben a költségvetés hatalmas kiadásokkal védte meg a vállalatokat és a lakosságot a külső hatásoktól, a gazdaság nem termelte meg az ehhez szükséges jövedelmet. A költségvetés egyensúlya ennek következtében nyilvánosan nem tükrözte ezt az ellentmondást, vagyis a valóságosnál sokszorosan kisebb hiányt publikáltak. A rendszer, a dogma, az MSZMP gazdaságpolitikájának és döntési rendszerének logikája diktálta ezt, s az ország úgy is élt, mintha minden rendben ment volna. Nőtt az életszínvonal, szinte stabilak voltak az árak, senki munkahelye nem került veszélybe. De az élet igazi törvényeit áthágni nem lehetett, valamiből fizetni kellett a látszólag nyugodt fejlődést. Ezt külföldi hitelekből tették, s így néhány évig valóban többet fogyasztott és költött beruházásra az ország, mint saját jövedelme megengedte volna. Az 1971-1979 közötti időszakban emiatt fel is halmozódott mintegy 9 milliárd dollár adósság. És akkor felismerték, hogy ez így nem mehet tovább. (folyt.köv.) 1989. november 21., kedd 15:39
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »