 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
- Interjú Orbán Viktorral - 2. folyt.
|
A szakkollégium, az már létezett régebben. Az első a Rajk László
Szakkollégium volt, az még a hetvenes évek elején alakult. Az
létezett már akkor, amikor mi megalakultunk, de az volt az egyetlen,
amelyik létezett.
Aztán a Jogász Szakkollégium is létezett már korábban, még a
budaőrsi kollégium épületében elszeparálódva néhány fiatal - akik
aztán később bennünket oktattak az egyetemen - de akiktől
politikailag nagyon távolra kerültünk ma már, mert ők egy óvatos és
mérsékelt reformer álláspontot vittek, nem pediglen ellenállók
voltak, mint amit mi hírdettünk.
Tehát ez korábban létezett, mi ebbe kellően belekerültünk,
találkoztunk ezekkel az akkor legradikálisabbaknak ismert emberekkel
- akik ma már nem azok nyilvánvalóan, de akkor még ők voltak a
legradikálisabbak. És velük találkoztunk, és akkor mi elkezdtünk
dolgozni a szakkollégiumban, és innentől kezdve csak egy történeti
véletlen, hogy volt egy lehetőség, hogy egy épületben, külön
költözzünk abból a kollégiumból, és így megteremtsük az akkori
diákellenállás egyik fellegvárát, a Jogász Szakkollégiumot.
Aztán elkezdtünk terjeszkedni szépen vidéken - erre volt egy
ideológia, hogy hogyan, hogy miért van szükség arra, hogy a
kollégiumokban a vidéki diákok ne csak lakjanak, hanem tanulhassanak
is. És akkor kezdtünk pénzeket felhajtani, és ez növekedett Debrecen
felé, Szombathely felé, Szeged felé - szóval ezek a független
diákkörök kezdték megtalálni a kapcsolatokat. Kialakult a
Klubtanács, a Műszaki Egyetembe belevonódott.
Szóval ez szép lassacskán egy ilyen nagy hálót font ki, és akkor
ebben a politikailag legaktívabbakra és legtehetségesebbekre - rá
lehetett mondani: azok - vagy a valóban leginkább készséget érzők,
érezők - voltak azok, akik aztán a Fideszbe így beleugrottak.
(folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|