 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú Orbán Viktorral
|
-----------------------
London, 1989. november 18. (BBC, Késő esti panoráma) - A magyar
politikai élet egyik legaktívabb szervezete a Fidesz. Munkatársunk a
Fidesz egyik jelenleg Angliában tanuló kiemelkedő tagjával, Orbán
Viktorral beszélget.
Munkatársunk első kérdése az volt, hogy milyen háttérből
kerültek ki a Fidesz tagjai a Kádár-rezsim politikai kultúra nélküli
környezetében?
- Az egy furcsa dolog - egyébiránt -, merthogy én is egy olyan
családból jöttem, amely apolitikusnak volt mondható - tehát nem
foglalkozott sohasem politikával, inkább igyekezett azok között a
keretek között boldogulni, amelyek számára adottként, Istentől
adottként tűntek fel, és dolgoztak, tehát sosem politizáltak. Tehát
én nem egy ellenálló családból jöttem, sőt az ötvenes éveknek a
keservei is - bár minket is, mint az átlagpolgárok többségét, vagy
szinte mindegyikét - megérintették, de nem súlyosabban, mint
másokat. Tehát olyan kirívóan súlyos eseteink nincsenek nekünk az
ötvenes évekből. Tehát innentől nézve ez furcsa.
Az én politikai tudatosságomnak a megtalálása és kialakítása az
nyolcvanháromtól számítódik, amikor a Bibó István Szakkolégiumba -
akkor még csak jogász-szakkolégiumnak hívott intézményébe -
kerültem, illetve azt megalapítottuk -, az egyetemtől független
oktatási intézményt hozva így létre. És az ott eltöltött 3-4 év az,
ami alatt én egyrészt a politikai világlátásomat kialakíthattam,
másrészt pedig a politikában való részvételhez szükséges gyakorlati
képességeket - vitakultúra, érvek összeállítása, az ellenfél
gyengéinek megismerése, valamifajta logika szerint gondolkodás,
taktika kidolgozása -, ezeket én mind ott tanultam meg.
Nyolcvanháromtól nyolcvanhétig voltam tagja a kollégiumnak, az
az időszak volt, amikor nem nagy politikusokkal, de azért az
egyetemi hatóságokkal - a Kulturális-, vagy az Oktatási
Minisztériumnak az embereivel - állandóan meg kellett küzdeni a
saját oktatási intézményünk függetlensége és önállósága érdekében.
Tehát rengeteg konfliktust éltem meg ott. (folyt.)
1989. november 18., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|