![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
- Fidesz akadémia - 2. folyt.
|
![](../img/spacer.gif)
- Egy olyan faluról van szó - és ilyen falu sok száz van az országban -, amelyet az elmúlt 20-30 év gazdasági-és településpolitikája teljesen tönkre tett, kiszipolyozott és kivéreztetett. Ennélfogva a valamikor ott élő parasztok, illetve ivadékaik túlnyomó többsége eltávozott. Ma már csak néhány nyugdíjas él ott közülük. Viszont közben beköltöztek oda a környező cigánytelepekről a cigánycsaládok. Ez a falu ma is teljes elzártságban él. A külvilág bélyegét viseli magán, és gyakorlatilag minden aktív korú lakója munkanélkülinek tekinthető. - S mit lehet tenni? - Egészen biztos, hogy jelentős forrásokat kellene elkülöníteni arra a célra, hogy ezekben a falvakban komolyabb változásokat lehessen elindítani. Egyrészt gondolok az infrastruktúrális beruházásokra, másrészt egyéb lehetséges befektetésekre, de ezeket nem valami központilag elhatározott program alapján kellene szétosztani, mert ez ugyanolyan katasztrófális eredményhez vezethet, mint amilyenre az előző ellenkező előjelű központi program vezetett, hanem arra, hogy pályázatok útján lehessen ezeket a forrásokat elérni, és így talán garantálva lenne az, hogy a pénz olyanok kezébe jut, akik tényleg tudnak és hajlandók is tenni valamit ezekért a falvakért. - Sivár, lehangoló kép. S nemigen lehetnek illúzióink, a mostanában örvendetesen nekilódult politikai nyüzsgésben aligha marad energia a pártokban, hogy a politikai esélyegyenlőség, a reprivatizálás és a többi mellett még a szegények gondját is a vállukra vegyék. +++
1989. november 12., vasárnap
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
|