 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Hogyan kössünk üzletet Indonéziában? (1.rész)
|
Hanoi, 1989. november 4. péntek (MTI-Panoráma) - Szikár tény: Magyarország és Indonézia között évente 60 millió dollár értékű áru cserél gazdát. Sok ez vagy kevés? Ha a nagy földrajzi távolságot nézzük, akkor számottevőnek mondható. Csakhogy a nyugat-európai országok sincsenek messzebb Indonéziától, velük mégis nagyságrendekkel magasabb szintű a kereskedelem. A lehetőségek oldaláról vizsgálva - s persze gazdasági fejlettségünket nem feledve - inkább szerénynek ítélhető a 60 millió dolláros árucsere.
Amikor a minap Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes
Dzsakartában tárgyalt, nyilvánvalóvá lett: kormányzati akadálya
nincs annak, hogy belátható időn belül akár kétszeresére emelkedjen
a magyar-indonéz kereskedelem. Ez csupán az üzletemberek
rátermettségén múlik.
Mint minden piacnak, az indonéz gazdasági környezetnek is
megvannak a maga adottságai. De ne bonyolódjunk most mély elemzésbe,
inkább nézzünk néhány apróságot, hiszen banánhéjon is el lehet
csúszni, s akkor a legkiválóbb üzleti stratégia is hiábavaló. Míg a
sajátosságok ismerete a külföldi szakembereknek elengedhetetlen,
addig a szokások a laikus számára inkább érdekesnek tetszhetnek.
Noha a korábban sokat kritizált bürokrácia útvesztője - az
Indonéziában is napirenden levő könnyítések nyomán - ma már kevésbé
szövevényes, az utazó rosszul teszi, ha hirtelen állít be
Dzsakartába. Legokosabb, ha tárgyalásait jó előre megszervezi
valamilyen hivatalos szerv segítségével. Ennek hiányában ugyanis
aligha kap ajánlataira határozott választ vagy komolyan vehető
kötelezettségvállalást. Nem szabad semmit elkapkodni. Indonéziában
nem jellemző az üzletnek ama egyszerű megközelítési módja, ami több
más, délkelet-ázsiai országban.
Tehát légy türelmes, mosolyogj és légy megértő
Soha ne izgasd
fel magad láthatóan idegesítő körülményeskedések miatt
Tartsd szem
előtt, hogy partnerednek a döntéshozatalnál gondot okozhat az
engedélyezés, a felsőbbség megítélése
Késések miatt se izgasd
magad, de te légy mindig pontos. Csak az első találkozásnál fogj
kezet, az állandó kezezés ott nem szokás. Ha partnered kézfejét a
szívéhez érinti, azzal különös tiszteletét fejezi ki, nem pedig
mellkasi panaszait. Ha meghívást kapsz összejövetelre, valószinűleg
egyszerre mutatnak be az egész társaságnak. Ilyenkor nem kell kezet
szorítani. (folyt.)
1989. november 3., péntek 12:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|