|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Lengyel lap Magyarországról
|
Scipiades Iván, az MTI tudósítója jelenti:
Varsó, 1989. április 10. hétfő (MTI-tud.) - ,,Magyarország fáradhatatlanul keresi magának a legjobb helyet a nap alatt,,- írja a Zycie Warszawy című liberális beállítottságú varsói napilap hétfői számában az újság egykori budapesti tudósítója, Grzegorz Lubczyk. E ,,helykeresésből,, a Nagy Imre és Mindszenty szerepének újraértékelését, a kibontakozó többpártrendszer bizonyos megnyilvánulásait és a gyenge vállalatok eladását emeli ki.
Mint írja, a Rákosi-korszak tragikus éveinek értékelése - bár hosszú idő telt el azóta - még mindíg sokakat foglalkoztat. Az átértékelés elindítója Pozsgay Imre volt. A lengyel újságíró kételkedéssel fogadja azokat a kommentáló megjegyzéseket, amelyek a magyar rádióban hangzottak el, amikor első ízben közvetítették a közelmúltban teljes terjedelemben Mindszenty bíboros 1956. november 3-i beszédét. Lubczyk furcsállja, hogy egyes magyar kommentátorok konstruktív hangneműnek minősítették a beszédet, pedig azt akkoriban Nyugaton is arrogánsnak és elbizakodottnak találták - vélekedeik Lubczyk. Majd elválik, mire tudnak jutni a magyarok ebben az ügyben - teszi hozzá. A többpártrendszerrel kapcsolatban megállapítja, hogy a magyar politikusok pártállásuktól függetlenul újabban kezdik érteni, milyen jelentőségük van a tömegtájékoztatási eszközöknek. A parlament szinte minden ülése viharos, csakúgy, mint a , ,,kormányzópárt,, központi bizottságának tanácskozásai. Újabban egyre gyakoribbak a nagygyűlések, és mintha a politikusok újra felfedeznék a nagygyűlésen való beszéd jelentőségét. Lubczyk hozzáteszi, hogy a heves politikai viták azonban nem azokról a kérdésekről folynak, amelyek az átlagembert nap mint nap foglalkoztatják. Az 1968-ban megkezdett gazdasági reformokkal kapcsolatban Lubczyk azt írja, hogy még mindíg nincs minden magyar meggyőződve e reformok helyességéről, és szerinte ez az egyik oka annak, hogy olyan lassan halad előre a reform. Itt megemlíti, hogy a reformokat sokáig az a külső körülmény akadályozta, hogy a 60-as és 70-es évek fordulóján az akkori szovjet vezetők elleneztek bármiféle reformot. Végül a mostani reformlépések közöl azt emelte ki, hogy Magyarország megkezdte a gyenge pontok felszámolását, külföldi cégeknek akar eladni 5O vállalatot, s ezekből több mint 2O iránt van is külföldi érdeklődés. Kérdés - fejeződik be a cikk - sikerül-e a nyugatiaknak ezekből jó vállalatokat csinálni, és a ha igen, mikorra. +++
1989. április 10., hétfő 12:59
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|