|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Városavató ünnepség Jánoshalmán
|
1989. április 5., szerda - Városavató ünnepséget tartottak szerdán Jánoshalmán. A helyi sportcsarnokban rendezett ünnepi tanácsülésen Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, államminiszter adta át a várossá nyilvánítást tanúsító oklevelet Jekl Ferenc megbízott tanácselnöknek.
Pozsgay Imre az Elnöki Tanács nevében is köszöntve az új város polgárait, szólt arról, hogy az elmúlt évtizedek kissé megtépázták e rang hitelét. Ajándékvárosok, pazarló városok jöttek létre, miközben falvak morzsolódtak fel, és drága árat fizetett az ország - de egy-egy teleoülés is - az erőszakolt urbanizálódásért, modernizálásért. Jánoshalma polgárai nem ajándékként kapták a városi címet, az elismerésben saját küzdelmük eredményét tisztelhetik. Az ország más tájain pedig olyan városként tisztelhetik Jánoshalmát, amely a jövőnek is elkötelezettje. A mai, a korábbi évtizedekhez képest ridegebb, barátságtalanabb, itt-ott ádáz küzdelmekben, válságos hangulatban élő Magyarországon számos ilyen kis városra van szükség - hangsúlyozta Pozsgay Imre. Akkor lesz otthonosabb a haza is, ha Jánoshalmához hasonlóan otthonokat, munkában összekovácsolódott településeket hoznak létre, amelyek ugyan zárt közösségekké szerveződtek, de nyitottak maradtak egymásra és a világra. Jánoshalma a kiskunsági homokhátság és a bácskai löszhát találkozásánál fekvő tízezernyi lakosú település, amely a XIII. század óta ismert története során immár másod ízben nyeri el a városi rangot. 1807-ben nyerte el a mezővárosi címet, amelyet mintegy hetven évig tarthatott meg. A kiterjedt külterületekkel és Kéleshalom társközséggel rendelkező Jánoshalma arculata ma is a mezővárosi jelleget őrzi, s e tekintetben eltér a felszabadulás óta várossá nyilvánított helységek sorából. A lakosság fő megélhetését jelenleg is a magas szintű mezőgazdasági termelés adja. Az ipari munkahelyek többsége is a mezőgazdasági nagyüzemekben jött létre. Az élelmiszeripari feldolgozásra vállalkozott melléküzemágak mellett meghatározó szerepe van a szövetkezeti, valamint a kisipari szolgáltatásnak. (folyt. köv.)
1989. április 5., szerda 19:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|