|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
Ülésezik az MSZMP Központi Bizottsága (23. rész)
|
A felszólalók többsége úgy ítélte meg, hogy a párt politikájának tartós eleme a nyilvánosság jelentőségének felismerése. A politikai és gazdasági reform, a demokratizmus kiszélesítése, a jogállam kiépítése a politikai nyilvánosság kiterjesztését igényli. A reformfolyamat megtorpanása, a ,,kézivezérléses,, sajtóirányítás azonban maga után vonta a nyilvánosság beszükülését is. Ez különösen akkor okozott nehézséget, belső meghasonlást újságírókban, szerkesztőségi kollektívákban - mondta Borbély Gábor -, amikor a Szovjetunióban a glasztnoszty teret nyert. Nálunk a pártértekezlet által elindított reformfolyamat hozott változásokat a tömegtájékoztatásban is. Ma a pártnak harcolnia kell a nyilvánosságért, újra meg újra kiküzdve az abban elfoglalt helyét. A vita vissza-visszatérő momentuma volt annak elemzése, hogy a nyilvánosság és a sajtó nem ugyanazt jelenti, de nem is két különböző dolog. Mások felvetették: optikai csalódást jelent, ha az emberek - mivel minden probléma a sajtóban tükröződik - egyedül a tömegkommunikációs eszközöktől várják a megoldást. Ezzel kapcsolatban türelmet és toleranciát kért a sajtó iránt Hajdú István, hangsúlyozva, hogy szét kell választani: mi az, ami a sajtó hibája, és mi az, amit csak tükröz. Többen is szóltak az állam és a sajtó viszonyáról. Az állam az Alkotmány, a sajtótörvény érvényesítésével befolyásolja, ellenőrzi a sajtót, de a tömegkommunikációnak is fontos feladata az állam ellenőrzése. A szocialista államnak mindenben a népnek alárendelve kell müködnie, ez a nyilvánosságra is vonatkozik - fogalmazott Pozsgay Imre. A sajtó helyéről, szerepéről napjainkban folyó polémia egyik fő témája, hogy a nagy hatásu hírközlő eszközök miként szolgálják az egész nemzet érdekeit. A Központi Bizottság több tagja is állást foglalt ebben a kérdésben, hangsúlyozva, hogy nem lehet különböző érdekeket megjelenítő szervezetek szerint feldarabolni ezeket a tömegkommunikációs eszközöket. Márpedig ma harc folyik ezekért a médiákért; rendkívüli nyomás nehezedik munkatársaikra. A kormányzati sajtófelügyeletet gyakorló államminiszter, Pozsgay Imre elmondta, hogy jelenleg három nagy kommunikációs eszköz, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Televizió és a Magyar Rádió tekinthető az egész nemzet orgánumának. (folyt.köv.)
1989. március 29., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|